Századok – 2004

Közlemények - Katona Eszter: Az olasz fasizmus bukása és a Franco-rendszer VI/1381

1390 KATONA ESZTER jelenti azt — érvelt a külügyminiszter —, hogy a spanyol kormány hivatalosan el­ismerte volna Mussolini államát. Gómez-Jordana azzal indokolta a félhivatalos kapcsolat fenntartását a fasiszta bábállammal, hogy a spanyol kormány nem hagyhatja, hogy az Észak-Olaszországban lévő spanyol állampolgárok képviselet nélkül maradjanak.3 9 Az angolszász hatalmak, valamint a monarchista Olaszország nagykövetei többször megismételték tiltakozásukat Spanyolországnak az olasz fasiszta állam képviseletével szemben tanúsított magatartása miatt, és követelték a fasiszta kormány képviselőinek spanyol területről való kiutasítását. Franco azonban ha­logatta a döntést. A spanyol hatóságok sokáig türelmesnek mutatkoztak a Musso­lini képviseletében fellépő olasz tisztviselőkkel szemben és semmit nem tettek ak­cióik megfékezésére. Engedélyezték például, hogy Mussolini követői Badoglio el­lenes pamfletet40 jelentessenek meg (1943. november), és nem léptek fel királyel­lenes kampányukkal szemben sem. Ennek keretében a spanyolországi olasz fa­siszták több lázító kiadványt adtak ki, közöttük például egy könyvet is Poderes ocultos en action (Sötét erők akcióban) címmel. A spanyol kormány nemcsak, hogy megtűrte az ilyen jellegű akciókat, hanem még arra is engedélyt adott, hogy az említett kiadványokat, röpiratokat az Arriba nyomdájában nyomtathassák, mint ahogy erről felháborodottan tájékoztatta Paulucci di Calboli a törvényes olasz kormányt.41 Ezenkívül Morreale sikereket ért el a fasiszta propaganda terü­letén is: a falangista sajtóban befolyásos barátai voltak, akiknek köszönhetően olyan cikkek láthattak napvilágot az Arriba hasábjain, melyek „gyáva árulók­nak" minősítették az olaszokat, akik elárulták a fasizmust, és átálltak a király ol­dalára. Hasonló tematikával és céllal született meg Ismael Herraiz könyve is Italia fuera de combate (A kiugrott Olaszország) címmel. A falangista újságíró megvető hangnemben írt az olaszok „árulásáról", de emellett hangot adott abbéli félelmének is, hogy esetleg a spanyol rezsim is hasonlóképpen fog összeomlani, mint ahogyan az Olaszországban történt. Kétségtelen tehát, hogy a spanyol hatóságok túlságosan is toleránsak voltak az olasz fasiszták tevékenységével szemben, s emiatt a semlegességet hangsúlyo­zó Gómez-Jordana többször is hangot adott nemtetszésének. Am egy vadászbal­eset következményeként Gómez-Jordana 1944. augusztus 3-án váratlanul el­hunyt, s utóda José Félix Lequerica y Erquiza42 lett, aki nem éppen angolbarátsá­gáról volt ismert a szövetséges diplomaták körében. Morreale ezt a helyzetet ki is akarta használni, megnövelte bizalmi embereinek a számát és egy új olasz iskola megnyitását tervezte Barcelonában, mely természetesen fasiszta irányítás alatt 39 Albbnico: i. m. 244. A cikk szerzője hasonló példaként említi azon félhivatalos kapcsolatot, melyet a spanyol kormány az észak-afrikai francia kormánnyal létesített. Ezen kormány is rendelke­zett képviselővel Madridban, annak ellenére, hogy a vichyi nagykövet látta el a hivatalos francia kép­viseletet. 40 Albbnico: i. m. 269-271. 41 Paulucci di Calboli madridi olasz nagykövet jelentése José Pan de Soraluce külügyi államtit­kárnak. AMAE, R. 2193-25. Madrid, 1944. május 1. (Sz. η.) 42 José Félix Lequerica y Erquiza külügyminiszteri megbízatása előtt a vichyi kormány előtt képviselte nagykövetként hazáját. A külügyi tárcát 1944. augusztus 12.-1945. július 20. között töltötte be.

Next

/
Thumbnails
Contents