Századok – 2004
Közlemények - Katona Eszter: Az olasz fasizmus bukása és a Franco-rendszer VI/1381
AZ OLASZ FASIZMUS BUKÁSA ÉS A FRANCO-RENDSZER 1385 nak. Első jelentései egyikében tájékoztatta a spanyol külügyminisztert arról, hogy az olasz katonai körök egyöntetű véleménye az, hogy lehetetlen a háború megnyerése, ezért a különbéke pártján állnak. Arról is beszámolt, hogy a katonai kudarcok hatására a fasizmus — és Mussolini — népszerűsége egyre jobban visszaesett. Ennek ellenére, összességében a spanyol nagykövet úgy vélte, nem valószínű, hogy felkelés következne be, mivel a Nemzeti Fasiszta Párt még képes a hatalom megőrzésére.1 8 Mussolini hanyatló népszerűsége ellenére Fernández Cuesta úgy vélte, hogy „Mussolini helyzete nagyon szilárd"1 9 . Azonban azt is világosan látta, hogy „ha az olasz-német erők nem aratnak mihamarabb valamilyen katonai sikert, akkor [Olaszország], mely erkölcsileg egyébként is igen mélyen van, teljesen demoralizálódni fog".2 0 A szövetségesek szicíliai partraszállása után Fernández Cuesta az olasz hazafias reakció teljes hiányáról számolt be. Véleménye szerint hasonló esemény a spanyol népből igen heves érzelmeket és hősi cselekedeteket váltott volna ki, azonban „Olaszországban csak depresszió van"2 1 - írta pesszimista hangnemben. Július 24-25. drámai eseményei, melyekről közvetlenül Dino Granditól, a Nagytanács egyik főszereplőjétől értesült, váratlanul érték a spanyol nagykövetet. Fernández Cuesta azonnal közölte a hírt Madriddal. Az olaszországi események természetesen Spanyolországban pánikhangulatot váltottak ki, hisz az analógia nyilvánvaló volt. Leginkább a falangista vezetők érezték veszélyben magukat. A fasizmus megbuktatását árulásnak minősítették, s attól tartottak, hogy Spanyolország is Olaszország sorsára juthat. A spanyol sajtó, mely a Falange ellenőrzése alatt állt, a váratlan következményektől tartva — érthető módon — csak július 27-én számolt be az olaszországi történésekről. Mussolini bukását csupán_mint hírt közölték, kommentárok nélkül, s ezt is igen homályos megfogalmazásban tették, hogy az események súlyosságát némiképp palástolják a spanyol közvélemény előtt. A Falange legfőbb orgánumának, az Arribának első oldalán a következő hír állt: „Az olasz Király és Császár átvette a főparancsnokságot a fegyveres erők felett. Badoglio tábornaggyal váltották le Mussolinit. Új kormány alakult." Puszta hírközlésen kívül azonban állásfoglalást, vagy véleményalkotást nem találhatunk az Arriba hasábjain. Az amerikai nagykövet, Carlton Joseph Huntley Hayes július 29-én egyértelműen közölte Francóval, hogy minden tengelybarát nemzetre Olaszországéhoz hasonló sors vár. A Caudillo azonban nyugodtan válaszolt a nagykövet provokációjára, s kijelentette, hogy őt nem lepték meg a történtek, hiszen ő előre megjósolta a szövetségesek észak-afrikai sikereit. Némileg alátámasztja ezt az a tény is, hogy Franco 1942 szeptemberében Gómez-Jordana külügyminiszteri kinevezésével már valóban megsejthetett valamit a jövőről. A spanyol külpolitika, ha nem vett is ekkor száznyolcvan fokos fordulatot, lassan kezdett elmozdulni a semlegesség irányába. Franco válaszában azonban — Hayes provokatív mondatához hasonlóan — igyekezett az amerikai diplomata érté-18 Fernández Cuesta római spanyol nagykövet jelentése Gómez-Jordana külügyminiszternek. Archivo del Ministerio de Asuntos Exteriores (AMAE), R. 1180-5. Róma, 1943. február 15. (63. sz.) 19 Uo. 20 Uo. 21 Fernández Cuesta jelentése Gómez-Jordanának. AMAE, R. 1180-5. Róma, 1943. július 14. (Sz. n.)
