Századok – 2004
Közlemények - Simon Attila: Legionárius telepítések Dél-Szlovákiában a két háború közötti időszakban VI/1361
1378 SIMON ATTILA Az 1938 őszén bekövetkezett események közvetlenül is érintették a kolonistákat, hiszen telepeik 90%-a a visszacsatolt területeken épült fel. A magyar kormányzat és a felvidéki Egyesült Magyar Párt már a bécsi döntőbíróság előtt nyilvánvalóvá tették, hogy elsőrendű feladatnak tekintik a csehszlovák fóldbirtokreform felülvizsgálatát. A budapesti Földművelésügyi Minisztérium által 1938 októberének elején Földbirtokpolitikai teendők a felszabaduló Felvidéken címmel elkészített tervezet szerint az „1918. október 31-ke után betelepített idegen telepesek gazdasági ingatlanainak megszerzése" kiemelt feladatnak számított.7 5 Ezt másként, mint a kolonisták elűzésének útján nem lehetett végrehajtani, noha a tervezet a cseh telepesekkel ellentétben a szlovák kolonisták egy részének a helyben maradását nem zárta ki. ha ez a helyi őslakosság érdekeit nem sérti. A csehszlovák hatóságok természetesen számoltak ezzel a forgatókönyvvel, s 1938 októberében már tudatosan készültek a telepek feladására. Ekkor, szinte már az utolsó pillanatban oldották fel a kolonista parasztbirtokokra vonatkozó tulajdonjogi megkötéseket,76 amelyek eredetileg azért lettek kitalálva, nehogy a telepesek eladják a birtokukat a helyi magyar lakosságnak. A visszacsatolás árnyékában azonban már ez a megoldás is elfogadhatónak tűnt. A Telepítési Hivatal már október 18-án elkészítette a várhatóan elcsatolandó területek telepeseinek evakuálási tervét.7 7 A titkos tervezet a „határvédelemben túlságosan exponált" és a „magyarok ellen fegyverrel harcoló" telepeseken kívül nagyobb kolonista tömegek útra kelésével is számolt, s minden számba jöhető kolónia számára evakuációs helyszínt jelölt ki.78 Erre a célra elsősorban olyan állami birtokok, maradékbirtokok és egyéb nagybirtokok jöhettek számításba, amelyek a menekültek állatainak elhelyezésére megfelelő gazdasági épületekkel rendelkeztek, s közel voltak a vasúthoz. A legionáriusok helyben maradásának lehetetlenségét a CSLI is tudatosította, s már október végén megkezdte evakuálásuk előkészítését, valamint annak felmérését hogyan lehetne vagyonukat is kimenteni a köztársaság számára várhatóan elvesző területekről.79 A kolonisták egy részének evakuációja már az első bécsi döntést megelőző napokban megkezdődött. Ezt a folyamatot határövezetben egyre gyakoribbá váló incidensek is felgyorsították. A gernyőpusztai kolonisták a visszacsatolást egy hónappal megelőző október 5-6-i határincidenssel indokolták telepük korai elhagyását. Ez a határincidens a bécsi döntést megelőző időszak talán legsúlyosabb konfliktusa volt a szlovák-magyar államhatáron, amelynek során a hangonyi határbiztosító szakasz egységei az államhatárt átlépve megtámadták a szlovák határvédő egységeket és Rimaszombat irányába nyomultak.8 0 A támadók egy időre több községet is elfoglaltak, de a csehszlovák hadsereg könnyű harckocsikkal 75 MOL, Κ 184 (általános iratok), FM 5264, 1939-35-22303. 76 SNA, fond Ε MZ 41. doboz, i. sz. 8171/38. 77 SNA, fond MH 950. doboz, sz. 14/38 taj. ,s Az evakuációs terv 5 olyan telep kiürítésével is száraolt, amely végül Szlovákia területén maradt. Ilyen a Pozsony melletti Miloslavov, valamint az akkori Nyitrai járásba tartozó Dögös, Polny Kesov, Tarán és Dolina Vefká kolóniák. '9 VHA (Praha), fond Hlavny stáb [Katonai Levéltár (Prága), Nemzetvédelmi Minisztérium, Vezérkar], 283. doboz, A szlovákiai légionárius kolóniák ingóságainak evakuációja. 80 Vö. Sallai Gergely: Az első bécsi döntés. Budapest, 2002. 86.
