Századok – 2004
Közlemények - Simon Attila: Legionárius telepítések Dél-Szlovákiában a két háború közötti időszakban VI/1361
1372 SIMON ATTILA déli határai mentén, főként a vasúti csomópontok mellett létrehozott kolóniák megfelelő kiépítése az állam biztonságának és presztízsének érdekét szolgálja."45 A földbirtokreform első, 1923 végéig tartó szakaszának meghirdetése után, megkezdődhetett a kolonizáció gyakorlati végrehajtása. A szlovákiai napilapokban 1920 őszén jelentek meg az első felhívások, amelyekben telepeseket kerestek a legionáriusok közül a Gömör megyei Rimaszécs melletti Koburg-birtokon lévő Gernyőpuszta benépesítésére.4 6 A felhívás szerint elsősorban nős legionáriusok jelentkezését várták, s a földművesek mellett kézművesek, illetve tanítók letelepítésével is számoltak.47 A gernyőpusztai legionárius-telep kiépítése a Nemzetvédelmi Minisztérium és a CSLI kolonizációs tevékenységének első eredménye és sok szempontból mintapéldája volt. Az ÁFH az átvett birtokon 4 közvetlen egymás mellett fekvő szláv telep (Leánymező, Gernyőpuszta, Kacagópuszta és Csobánka) létesítését határozta el, amelyekre részben a Lengyelországhoz került árvái szlovák falvak optánsait,4 8 részben Gömör és Zólyom megyei szlovák földműveseket, részben pedig szlovák légionáriusokat terveztek letelepíteni. A legionáriusok letelepítésére kiszemelt Gernyőpuszta a szlovák források szerint is 97%ban magyarok által lakott feledi járásban, a Losonc-Kassa vasútvonal mentén, a trianoni államhatártól mintegy 5 kilométerre terült el. A 447,11 ha nagyságú birtokrészre 35 légionárius családot (ebből 34 az orosz, egy pedig a francia fronton harcolt) telepítettek le, akiknek a fele az eredeti szándékoktól eltérően — mivel nem volt megfelelő számú szlovák jelentkező — morva és cseh területekről érkezett. A telepesek, akiknek egy része korábban nem foglalkozott földműveléssel,49 átlagban 11,7 ha birtokot kaptak,5 0 amihez rendkívül jutányosán, hektáronként 1800 csehszlovák korona5 1 körüli áron jutottak hozzá.5 2 A legionáriusok képviselői 1921 májusában tekinteték meg a számukra kijelölt birtokot, ami kisebbfajta riadalmat okozott a helyi lakosság, főleg a birtokon 45 VHA (Praha), MNO pres. [Katonai Levéltár (Prága) Nemzetvédelmi Minisztérium, Elnökségi Iratok], 654. doboz, i. sz. 322/Kleg. Jelentés a CSLI-nek a földreform és a kolonizációs során végzett tevékenységéről. 46 Az ÁFH és a Koburg-birtokok intézője közötti megállapodás értelmében a Koburgok a Rimaszécs melletti kb. 3 ezer kataszteri hold nagyságú birtokukat önként ajánlották fel erre a célra. Cserében viszont szlovák vidéken szabad kéz alatt árusíthattak ki az igénylőknek egy hasonló nagy- ságú területet. 47 Slovenská vlast', 1920. december 10. 48 Árvában és a Szepességben összesen 25 község került Lengyelországhoz. 49 SNA, fond EMZ[Szlovák Nemzeti Levéltár, A Mezőgazdasági Minisztérium Kihelyezett Ügyosztálya], 122. doboz, A jegyzék szerint a Gernyőn letelepített legionáriusok között eredetileg 17 volt földműves, 3 munkás, 2 erdőmunkás, 2 kertész, 3 kőműves valamint l-l molnár, pék, gépész, cipész, asztalos, kereskedő és gazdasági hivatalnok. 50 VHA (Praha), MNO, pres. [Katonai Levéltár (Prága), Nemzetvédelmi Minisztérium, Elnökségi Iratok], 654. doboz, i. sz. 322/Kleg. Jelentés a CSLI-nek a földreform és a kolonizációs során végzett tevékenységéről. 51 Stefan Ocovsky: Pol'nohospodárske kolónie ν Gemeri-Malohonte. Obzor Gemera, 1990. 4. sz. 189-194. Az ÁFH általában hektáronként 3-4 ezer korona közötti árat szabott meg a kiutalások során. 52 A különféle hitellehetőségeknek köszönhetően a telepesek viszonylag kis indulótőkével is szépen jövedelmező birtokhoz juthattak, hiszen csupán a föld vételárának 10%-át kellett kifizetniük, a maradék 90%-ra hosszú lejáratú hitelt kaptak az ÁFH-tól. A Földhivatal a belső kolonizációs alapból a parasztbirtok üzemeltetésére is nyújtott hitelt. A legionáriusok ezenkívül a Nemzetvédelmi Minisztérium által létrehozott két további hitelalapból is meríthettek, valamint számos egyéb segélyakcióból is részesülhettek.
