Századok – 2004
Közlemények - Simon Attila: Legionárius telepítések Dél-Szlovákiában a két háború közötti időszakban VI/1361
LÉGIONÁRIUS TELEPÍTÉSEK DÉL-SZLOVÁKIÁBAN A KÉT HÁBORÚ KÖZÖTT 1367 zsonytól Párkányig húzódó térségére esett, de jelentős szláv telepek keletkeztek Barsban, Nógrádban, Gömörben és a Bodrogközben is. A nagyobb kolonista telepeket céltudatosan helyezték egy-egy jelentősebb magyar jellegű város közelébe (pl. Komárom, Galánta), illetve lokalizálták úgy, hogy azok szétszabdalják az egységes magyar nyelvterületet. A kolonisták a lefoglalt nagybirtokok legjobb minőségű földjeit kapták, átlagban 12 ha nagyságú területet. A kolonizáció irányítói arra törekedtek, hogy az általában hegyvidéki szlovák letelepülők közé néhány a síkvidéki gazdálkodásban tapasztalt cseh vagy morva család is kerüljön. Jelentős szerepet szántak a telepítésekben a cseh és szlovák reemigránsoknak, elsősorban a magyarországi, jugoszláviai és lengyelországi szlovákoknak, illetve az Amerikából hazatérőknek. A kolonizáció végső mérlegét nehéz megvonni. Az bizonyos, hogy a valóság nem érte el a merész terveket, hiszen a különböző tervezetek 20 ezer illetve 100 ezer közé teszik a magyarok közé betelepítendő szláv családok számát, vagyis több százezres létszámú népesség átköltöztetésével is számoltak.2 3 Az AFH Telepítési Hivatala által a húszas évek közepén elkészített prognózisa Szlovákia és Kárpátalja déli területein 121 telep létrehozásával számol.2 4 Mivel a tervezetből hiányoznak a Zólyomi Körzeti Földhivatal területén tervezett és létrehozott kolóniák, a tervezett telepek számát 140 körülire tehetjük. A földreform során ténylegesen létrehozott telepek pontos számának meghatározása viszont rendkívül nehéz. A fellelhető adatok ugyanis hiányosak és sokszor egymásnak ellentmondóak, másrészt néha nehéz eldönteni, hogy a magyar nyelvterület belsejében letelepedő kisebb szlovák telepescsoportok a kolonizáció hatálya alá tartoztak-e vagy sem.25 Noha az ÁFH hivatalos adatai szerint csupán 80 telepesfalu létrehozására került sor, a valóság ezt messze meghaladja. Az AFH illetve a magánkolonizátorok (ilyen volt például a magyarellenességéről ismert szervezet, a Szlovák Liga) által létrehozott nagyobb telepek mellett jelentős volt az ún. szórványtelepítés is, amikor csupán egy-két család költözött a magyar nyelvterületen található községekbe, majorságokba.2 6 Ha az állami és a magánkolóniák adatait összesítjük 129 kolónia létrejöttét tudjuk dokumentálni, amelyeken összesen 3 264 család telepedett le. A ma is előfordulnak vegyes házasságok, az eddigi tapasztalatok alapján azonban ezek nemzeti szempontból nemkívánatosak. Több kolónia jelentős létszámgyarapodást mutat fel, s ez felveti a kolonista gyerekek kérdését. Fennáll annak a veszélye, hogy az erős és rafinált többség asszimilálja őket. A populáció növekedése beláthatón belül szükségessé fogja tenni a nagyobb, később pedig a kisebb kolonista parasztbirtokok felosztását. Ez azonban nem lesz elegendő, s szükségessé válik újabb földbirtokok megszerzése. A végső cél továbbra is az, hogy a gyenge kisebbséget minden szempontból erős többséggé változtassuk." Ld. SNA, fond KR, 40. doboz, i. sz. 6228/35. sz. A kolóniák gazdasági felügyeletének szükségességéről. 23 A kolonizációs terveivel kapcsolatban lásd bővebben: Simon Attila·. Elképzelések és tervek Dél-Szlovákia szláv betelepítésére az első köztársaságban lezajlott földreform keretén belül. Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2003. 2. sz. 103-118. 24 SNA, fond KR, 39. doboz. 25 A földreform irataiban nem mindig tüntették fel, hogy az adott kiutalás a kolonizációs akcióhoz tartozik-e vagy sem. Szintén eltérő adatokat eredményez az, hogy egyes kolonista telepeket később összevontak. 26 A magánkolóniák számával kapcsolatban vö. SNA, fond KR, 32. doboz, A magánkolóniák jegyzéke.
