Századok – 2004
Közlemények - Egresi Katalin: Viták a társadalompolitika elméletéről és gyakorlatáról a Bethlen-érában I/119
138 EGRESI KATALIN problémák megoldásnak egy olyan módja, amely a közgondolkodás megváltoztatását tűzte ki célul. A társadalomerkölcsi és társadalompolitikai nevelés témakörének előadója Kornis Gyula egyetemi tanár a szociális nevelés fontosságáról beszélt. Az előadás tulajdonképpen a kultúrpolitika és a szociálpolitika kapcsolatát taglalta. Kornis szerint a társadalomban megvalósuló szociális reformok alapköve a neveléssel és oktatással elsajátítható szociális érzék, azaz az ember közösségi lényként való tudatos felfogása. A nevelés maga is közösségi szinten zajlik, olyan kis közösségekben valósulhat meg, mint a család, az iskola és a különböző társadalmi közösségek (pl. az iskolán kívüli népművelő egyesületekben). A közösséggé szerveződés bármelyik szintje akkor működik megfelelően, ha egyrészt a szolidaritásérzés tudatosítására, másrészt az egyén fölötti értéktartalom közvetítésére vállalkozik. Kornis a népjóléti miniszter álláspontjához hasonlóan a szociális problémák megoldását azok megelőzésében vagy megfelelő kezelésében látta. A megelőzés széles társadalmi rétegek műveltségének emelésével érhető el. Egy-egy szociális probléma pedig a társadalom együttműködő-képességével könnyen orvosolható. Az előadóval nem mindenki értett egyet. Az előadáshoz hozzászóló, s azzal vitatkozó megnyilvánulások a közösségi érzés kifejlesztését kevésnek találták a társadalom szociális konfliktusainak megoldásához. Az I. világháborút lezáró békerendszerek szociális alapelvei és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet éppen abból a meggondolásból született, hogy a szociális konfliktusokat intézményes keretek között kell megoldani. Az egyik hozzászóló Kisléghi N. Dénes, a kereskedelmi akadémia tanára és a Közgazdasági Szemle segédszerkesztője a társadalomerkölcsi nevelés és a társadalompolitika (szociálpolitika) meghatározásával mutatta be az értekezlet résztvevői számára ezt a dilemmát. „Társadalomerkölcsi nevelés alatt a szó legtágabb értelmében a társadalmi életben élő erkölcsi szabályokra nevelést, az egyéni akaratnak ezen társadalmi egyének fölötti értékek szerint való formálását értjük."37 A hozzászóló tehát egyetértett az előadóval abban, hogy a szociális neveléssel kialakított közösségtudat nélkülözhetetlen, ám önmagában nem elegendő. A szociális bajok leküzdéséhez társadalompolitika is szükséges. A társadalompolitika „állami, közületi beavatkozás nagy társadalmi erkölcsi elvek alapján a társadalom tagjai, azok bizonyos sajátos csoportjai, rétegei, osztályai érdekében."38 Kisléghi a közösségi szolidaritás tudata és a szociális bajok megelőzése mellett az állami szociálpolitika híve volt. Az értekezleten az állami szerepvállalásnak mái- voltak támogatói. A kormány tagjai közül a miniszterelnök, vagy a népjóléti miniszter is túllépett azon az elavult állásponton, hogy az államnak el kell határolnia magát a társadalom szociális és gazdasági érdekvédelmétől. Az 1926-os értekezlet ebben a vonatkozásban mindenképpen fordulópontot jelentett. Mióta a 19. század utolsó harmadában megjelentek Magyarországon az első szociális törvények és a szociálpolitikai gondolkodás, a kormányzat igyekezett távol maradni a gazdasági folyamatoktól. A „távol maradás vagy beavatkozás" dilemmája megjelent a Bethlen-kormány színre lépésénél is, ám az országos értekezlet összehívására éppen azért kerűlhe-37 Társadalompolitikai értekezlet 13. 38 Uo. 15.
