Századok – 2004
Közlemények - Tóth Imre: Nyugat-Magyarország és Burgenland a német külpolitikában (1922–1939) VI/1327
1350 TÓTH IMRE núsítanak Magyarországgal szemben. Nyomatékosan kérte, Berlinben gondoskodjanak róla, hogy a német sajtó olyan cikkekkel, mint a Montag legutóbbi írása ne szolgáltasson anyagot ellenfeleinek a magyar külpolitika elleni támadásra. Ellenkező esetben — hangsúlyozta Kánya — nehéz lenne a Németország iránti baráti politikát folytatnia. Előhozakodott azzal is, hogy a Dúcéval folytatott minapi római tárgyalásai során — tekintettel a német viszonyokkal kapcsolatos különleges ismereteire — hosszú és kimerítő előadása végén melegen ajánlotta partnerének a németbarát orientációt. Kánya utalt rá, hogy teljesített szolgálataiért igényt tarthatna akár némi elismerésre is, de a Sopronról szóló, illetve ahhoz hasonlatos egyéb német sajtóhíradások csalódást keltenek benne. Schlimpert tudomásul vette a panaszokat, de megjegyezte, hogy számára az idézett cikk csupán egyedi jelenségnek tűnt, és ismeretei szerint a német sajtó egyre növekvő mértékben közöl barátságos hangvételű cikkeket Magyarországgal kapcsolatban. A vezető lapok alaphangja pedig a fontosabb kérdésekben teljesen megfelel a két ország közötti baráti viszonynak. Hivatkozott a Völkischer Beobachter legutóbbi kezdeményezésére, melynek során 600 fős társaság érkezett Magyarországra, az itteni viszonyok jobb megismerése érdekében. Szerinte a lap minden megnyilatkozásában tanúbizonyságot tesz a Budapesthez fűződő baráti viszony mellett. Kérte Kányát, hogy egy általa kivételesnek tartott esetet ne általánosítson. A kisebbségi kérdésre reagálva megjegyezte: a magyar kormány következetlenül jár el, amikor azt kívánja Berlintől, hogy befolyásolja a német kisebbség vezetőségét, hiszen eddig magyar oldalról minden ilyesfajta ráhatást jogosulatlan beavatkozásnak bélyegeztek. Schlimpert jelentése megjegyezte, hogy "Kánya élénk panaszkodása a vitatott Montag cikkel kapcsolatban részben arra vezethető vissza, hogy Kánya soproni születésű és a cikk sz'emélyesen sértette". Mivel úgy vélte, hogy a magyar külügyminiszter különösen érzékenyen reagál a hasonló jelenségekre, jobbnak látta volna, ha az olyan cikkek, mint a Hussong-féle írás, nem jutnának el a megjelenésig, és a német sajtót alkalomadtán felvilágosítanák, milyen jelentőséggel bír a burgenlandi kérdés a német-magyar relációban.96 Kánya utasítására egyébiránt Masirevich Szilárd berlini magyar követ is felvetette a Sopronnal kapcsolatos disszonáns német megnyilvánulások kérdését állomáshelyén. Szeptember 9-én Bülow külügyi államtitkárnál tett látogatása alkalmával panaszkodott a német újságcikkekre, majd szeptember 20-án, Hitler előtt is felvetette a Montag cikkének kérdését. A kancellár kijelentette, hogy vannak ugyan olyan rosszindulatú lapok, melyek a külfölddel fennálló német viszony megzavarására törekednek, de más újságokra — különösen saját pártjának lapjaira — ez egyáltalán nem mondható el. Mint megjegyezte, neki nem jut eszébe a tisztességes Magyarországot felelőssé tenni a németbarátnak egyáltalán nem nevezhető magyar zsidó sajtó kijelentései miatt.9' Kányához képest kevésbé állhatatos intenciók jellemezték a miniszterelnököt a kérdés megítélését illetően. Amint láttuk, a burgenlandi kérdés Magyaror-96 Schlimpert budapesti német követségi tanácsos jelentése a külügyminisztériumnak (1933. augusztus 29.). PAAA, II. b, Bd. 4, Pol. 6, R73415, Il.Ung. 536/33. (K274683-274687). 97 Bülow külügyi államtitkár feljegyzése Hitler kancellár és Masirevich követ megbeszéléséről (1933. szeptember 20.). Közli A Wilhelmstrasse és Magyarország. Német diplomáciai iratok Magyarországról 1933-1944. Összeáll., sajtó alá rend., bev. Ránki György, Pamlényi Ervin, Tilkovszky Lóránt, Juhász Gyula. Budapest, Kossuth, 1968. 15. sz.
