Századok – 2004

Közlemények - Tóth Imre: Nyugat-Magyarország és Burgenland a német külpolitikában (1922–1939) VI/1327

1336 TÓTH IMRE A német külpolitika eközben Burgenland megtartásával és megőrzésével számolt a majdani egyesülés esetére. Látták annak veszélyét, hogy — a hivatalos politikától függetlenül — a magyar nyilvánosság nem békélt meg Burgenland el­vesztésével, sőt úgy gondolja, hogy Ausztria politikai széttagoltsága és gyengesé­ge láttán a tartomány a magyar revízió élharcosainak legkönnyebb prédája lenne. Lerchenfeld ezért megpróbált alarmot fújni a Wilhelmstrassén, amikor személye­sen győződött meg a kelet-ausztriai térség problémáiról. Ezek láttán módfelett aggasztónak találta, hogy Burgenland a legkisebb ellenállás irányába esik a ma­gyar revízió szemszögéből, mi több, Ausztriában is találni olyanokat, akik nem hisznek a tartomány megőrzésében. Utóbbiak elsősorban azok közül kerültek ki, akiknek a körülményei romlottak az Ausztriához csatolás óta.39 A helyzetelemzés mindenekelőtt Bécs számára tartalmazott fontos tanulságokat. A német követ úgy látta, hogy ha Ausztria a maga és a nagynémet gondolat számára meg akarja őrizni Burgenlandot, akkor a térség aktívabb támogatására lesz szükség. Ennek érdekében nem tartotta elegendőek a formális gesztusokat ·— például a kismarto­ni tartományi kormányépület felépítését —, hanem úgy vélte: átfogó gazdasági programra van szükség. Ismerve azonban az osztrák kormány szerény anyagi le­hetőségeit, Lerchenfeld úgy ítélte meg, szükség van Németország részvételére a tartomány fejlődésének felgyorsításában. "Némelyek azzal vádolják Németorszá­got — írta —, hogy az anschluss megvalósulása érdekében lemondana Burgen­landról, mivel bizonnyal fizetnie kellene a jóváhagyásért és a kicsi, Sopron nélkül ráadásul értéktelen tartomány miatt nem fogja kockáztatni a magyarok értékes barátságát.40 (Egy évvel később ezzel szinte teljesen egybehangzó volt Schoen bu­dapesti német követ jelentése is, amely a magyar sajtó és közvélemény hangulatát tolmácsolta. Ε szerint Magyarországon széles körben elterjedt, hogy Németorszá­got nem különösebben érdekli Burgenland jövője. Schoen mellesleg azt taná­csolta, hogy Stresemann a Walko Lajos magyar külügyminiszterrel folytatandó genfi tárgyalásain is vesse fel a kérdést.41 ) A külügyminisztérium álláspontjával nem teljesen egybevágó módon Ler­chenfeld úgy gondolta, hogy a fentiek miatt célszerű lenne — akár a pártatlanság látszatának feladása árán is — Burgenland német jellegét nyomatékosítani, és a magyarok előtt is kifejezésre juttatni, hogy a tartomány az önrendelkezési jog 1 sült a magyar kormány részéről. 1926-ban Papp Antal helyettes külügyi államtitkár kapta a felada- \ tot, hogy vegye fel a kapcsolatot az újságíróval, és próbálja megakadályozni, hogy az magyarellenes, nagynémet irányba sodródjon. (Abban, hogy ez utóbb mégis megtörtént, szerepet játszott, hogy 1923-ban a pénzt közvetítő budapesti német összekötő nem tudott elszámolni a Reimeschnek jutta­tott 40 ezer koronával.) OttlikLászló és Papp Antal helyettes államtitkár levélváltása, 1926. szep­tember 25. és október 4. MOL, Miniszterelnökség Nemzetiségi és Kisebbségi Osztályának iratai (K 28), 1926-S-160. fol. 182-183, 185-188. 39 Lerchenfeld sajnos nem utalt rá, hogy mely rétegekre gondolt. Világos azonban, hogy a ma­gyar iskolákat járt értelmiségi, köztisztviselői csoportok egzisztenciális gondjai mellett az alkalma­zottaknak a népszövetségi kölcsön feltételéül szabott szanálása (kb. 200 ezer ember elbocsátása), a kezdeti szédületes infláció, Ausztria kétségbeejtő anyagi helyzete és súlyos szociális válsága szaporí­totta az elégedetlenek számát. 40 Lerchenfeld bécsi német követ jelentése a külügyminiszternek (1927. február 10.). PAAA, II. b, Bd. 4, Pol. 6, R73415. Oe. 233. (K274482). 41 Schoen budapesti német követ jelentése a külügyminisztériumnak Γ1928. február 11.). PAAA, II. b, Bd. 4, Pol. 6. R73415.

Next

/
Thumbnails
Contents