Századok – 2004
Tanulmányok - Pogány Ágnes: Magyarország deviza- és árfolyampolitikája a német „Új Gazdasági Rend”-ben VI/1305
MAGYARORSZÁG AZ „ÚJ GAZDASÁGI RENDBEN" 1935-1945 1315 árfolyamának 11,5%-os emeléséről. A jegybank elnöke újra közölte, inkább lemond, de az árfolyam emeléséhez nem járulhat hozzá. Mivel azonban a kormány nem kívánta kiélezni a kétoldalú kapcsolatokat, ezért 1940. január 8-án úgy döntött, hogy kész felemelni a birodalmi márka árfolyamát 12%-kal, ha a németek beleegyeznek abba, hogy a márka felárát 10%-ra csökkentsék. Ezt a javaslatot azonban Clodius nem fogadta el, mert megítélése szerint nem jelentett megoldást. Az erősen feszült helyzetben végül az MNB 1940. január 26-1 döntése kompromisszumos megoldást hozott, amibe átmenetileg a németek is beleegyeztek, noha az csak látszólag szüntette meg a márka alulértékeltségét. A magyar jegybank az összes nyugat-európai valuta árfolyamát leszállította, és ezzel az 1939. szeptemberi emelést hatálytalanította. Ugyanakkor azonban a kivitel szintjének fenntartása érdekében exporttámogatási rendszert vezetett be a konvertibilis viszonylatban, amely gyakorlatilag visszaállította a korábbi árfolyamkülönbségeket. Ezzel a márka árfolyama lényegében nem változott.2 7 A német fél által nehezményezett exporttámogatási rendszert csak 1940 júliusában szüntette meg a magyai- központi bank, miután a konvertibilis piacra történő export 1940. május elején, a világháború nyugati frontra való kiterjedésével, illetve Olaszország háborúba való belépése folytán lehetetlenné vált.2 8 Ez a lépés 4-5%-kal felértékelte a márkát, és Németország számára 10 millió márka nyereséget hozott.2 9 Az árfolyamok módosítása körül kirobbant igen heves vitát több forrás alapján viszonylag jól rekonstruálhatjuk. Rendelkezésünkre áll Baranyai Lipót bizalmas tájékoztatója, amelyet a MNB Főtanácsának tagjai számára késztett. A tájékoztatón a magyar jegybank elnöke beszámolt a tárgyalások menetéről és a magyar álláspontot részletesen megindokolta.3 0 A német felfogást ugyanakkor a Reichsbank Népgazdasági Osztályán készült feljegyzésből ismerhetjük meg.31 Baranyai Lipót azért ellenezte a márka felértékelését, mert véleménye szerint ez inflációs hatással járna, és a magyar gazdaság nagyfokú nyitottsága miatt komolyan veszélyeztetné a közgazdasági egyensúlyt. A megtermelt nemzeti jövedelemből a kivitel részesedése 25%-os volt, a mezőgazdasági export pedig egyenesen 45%-a volt a mezőgazdaság termelésének, a kivitel döntő hányada pedig Németországba irányult. A magyar központi bank elnöke szerint Németország külkereskedelmi érdekeit nem sértette a dollárárfolyam felemelése, mivel a Németországba irányuló kivitel árszintje nem változott, mennyisége pedig még nőtt is a világháború kitörését követő hónapokban. A márka árfolyamának emelése viszont beláthatatlan következményekkel járna az árszintre, és így a munkabérekre is.3 2 Clodius, a Magyarországon tárgyaló német delegáció vezetője, presztízs szempontokra hivatkozott elsősorban. A náci Németország összeegyeztethetet-27 A Wilhelmstrasse és Magyarország. Német diplomáciai iratok Magyarországról 1933-1944. Összeállították és sajtó alá rendezték: Ránki György, Pamlényi Ervin, Tilkovszky Lóránt, Juhász, Gyula, Budapest, 1968. 452, 465, 466.; Botos, 237-238.; Boelcke, 1994, 112. 28 MOL, Filmtár, Z6 MNB Főtanácsülési jegyzőkönyvek, 13.392. doboz, 1940. június 26.; 1940. augusztus 28. 29 A Wilhelmstrasse és Magyarország, 510.; Botos: 238. 30 MOL, Filmtár, Z6 MNB Főtanácsülési ülések jegyzőkönyvek, 13392. doboz, 1940. január 16. 31 BA Deutsche Reichsbank, Volkswirtschaftliche Abteilung, R 2501/6324. Der Kurs der Reichsmark in Ungarn Berlin, den 11. Juni 1940. 318-325. 32 MOL, Filmtár, Z6 MNB Főtanácsülési jegyzőkönyvek, 13.392. doboz, 1940. január 16.
