Századok – 2004
Tanulmányok - Pogány Ágnes: Magyarország deviza- és árfolyampolitikája a német „Új Gazdasági Rend”-ben VI/1305
MAGYARORSZÁG AZ „ÚJ GAZDASÁGI RENDBEN" 1935-1945 1311 végére minimális szintre, 2,4 millió pengőre csökkent a jegybank konvertibilis devizaállománya. 1935 elején a súlyosan megbetegedett Popovics Sándor helyét Imrédy Béla vette át a Magyar Nemzeti Bank élén. Az új elnök első céljai között szerepelt a devizagazdálkodás és a felárrendszer átalakítása, avégett, hogy csökkentsék a Németország felé irányuló kivitelt és növeljék a konvertibilis exportot. A felárrendszer megreformálására 1935 végén került sor. Imrédy úgy látta, hogy nem lehet egységes felárat bevezetni (ez voltaképpen a pengő leértékelését jelentette volna). „Az egységes felár bevezetése azzal járt volna, hogy a cikkeink kimentek volna oda, ahol a legkönnyebben értékesíthetők és nemes devizát egyáltalán nem kaptunk volna."1 4 A jegybank vezetői attól tartottak, hogy egységes felár esetén még nagyobb arányban terelődik a magyar kivitel Németország és Olaszország felé, ahol a magyarországinál nagyobb arányú infláció következtében magasabb volt a belső árszínvonal.1 5 Ezért az új felárrendszerben három kategóriát alakítottak ki: 1. A konvertibilis valutával rendelkező országok esetében volt a legmagasabb a felár (50-53%); 2. A klíringállamok (Ausztria, Franciaország, Svájc) esetében az importfelár 41%, az exportfelár 38% lett, az osztrák viszonylatban pedig a régi paritáson történt az elszámolás. 3. Az úgynevezett, kompenzációs országok (Olaszország és Németország) esetében nem állapítottak meg felárat, itt a valutaárfolyamok a kereskedelmi tranzakciók során alakultak ki. Olaszország esetében az árukompenzációra, Németország esetében pedig a devizakompenzációra tértek át. A magyar-német fizetési egyezmény értelmében, a devizakompenzáció annyit jelentett, hogy: „a magyar exportőrök a Németországba kivitt árukból befolyó márkaösszegeket hat magyar bank útján a Nemzeti Bank ellenőrzése mellett lebonyolódó kompenzációs forgalomban, az ott kialakult felár mellett eladhatják olyan importőröknek, akik a Nemzeti Banktól márka vásárlására engedélyt nyertek."1 6 A német devizakompenzációt az tette lehetővé, hogy a felhalmozódott magyai- kereskedelmi aktívum következtében Magyarország jelentős összegű márkakészletekkel rendelkezett, ami lehetővé tette a valutaárfolyamok piaci szabályozását.1 7 A magyar devizapolitika legfontosabb célkitűzése 1935 után is a szabadon átváltható valutaállomány növelése, a konvertibilis kivitel elősegítése maradt. Erre elsősorban a gazdaság nyersanyagszükségletének fedezése miatt volt szükség. 1937-ben sikerült megállapodni Magyarország külföldi hitelezőivel az 1931-ben felfüggesztett adósságszolgálat újbóli megkezdéséről. Ezt követően Magyarországnak a korábban felvett kölcsönök törlesztése miatt is szüksége volt a konvertibilis devizát biztosító kivitel fokozására. AII. világháború kitöréséig Németország nem emelt kifogást a magyar árfolyam-politikával szemben, elfogadta, hogy a MNB 1935 decemberében leértékelte 14 MOL Filmtár, Z6 MNB Főtanácsülési jegyzőkönyvek, 13.390. doboz, 1935. december 10. Búzás József - Nagy András: Magyarország külkereskedelme 1919-1945. Budapest, 1961.,44. 16 MOL Z6 MNB Főtanácsülési jegyzőkönyvek, 13.390. doboz, 1935. december 20. 17 MOL Filmtár, Z6 MNB Főtanácsülési jegyzőkönyvek, 13.390. doboz, 1935. december 10.; A felár rendszer egységesítéséről lásd még: Pogány: i.m. 47.
