Századok – 2004
Tanulmányok - Pogány Ágnes: Magyarország deviza- és árfolyampolitikája a német „Új Gazdasági Rend”-ben VI/1305
1306 POGÁNY ÁGNES dést, hogy a megszállt, illetve szövetséges országokkal kialakított gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok szabályozásában hogyan éltek az árfolyam-politika eszközeivel a német hatóságok. A csere jellegét, egyenlő, vagy egyenlőtlen voltát ugyanis nemcsak az árak, vagy a külkereskedelem naturális nagysága, hanem a valuták átváltási arányai is nagymértékben meghatározták. Tanulmányomban a német valuta- és árfolyam-politikai koncepció kialakulását és időbeni változásait szeretném megvizsgálni. A magyar-német kapcsolatok példáján szeretném bemutatni, hogyan érvényesültek a gyakorlatban a német árfolyam-politikai elképzelések, milyen alternatívák adódtak a magyar gazdaságpolitika számára az egyre határozottabb igényekkel jelentkező náci vezetéssel szemben, milyen szerepet játszott a magyar jegybank az éleződő konfliktusok során? A tanulmány a vizsgált kérdést két időmetszetben vizsgálja. Az első, 1939 szeptemberéig tartó időszakban a magyar jegybank és a pénzügyi kormányzat viszonylag önálló döntéseket hozott a pengő árfolyamára vonatkozóan. A német fél nem kifogásolta, hogy Magyarország leértékelte a márkát a szabadon átváltható devizákhoz képest, és ezzel is igyekezett külkereskedelmét a konvertibilis piacokra irányítani. A második periódusban, a második világháború kitörését követően, Németország álláspontja megváltozott. Egyre nagyobb nyomást gyakorolt Magyarországra annak érdekében, hogy Magyarország a márka felértékelése révén ismerje el a német és a konvertibilis valuták egyenértékűségét, és ezzel demonstrálja a Reichsmark (RM) vezető szerepét a Németország által dominált gazdasági térben. 1940-től a berlini központi bank és a Külügyminisztérium másik fontos célja annak elérése volt, hogy Magyarország a pengő árfolyamát hozza a többi délkelet-európai valutáéval egy szintre, hogy ezzel is megkönnyítse a Berlin központú multilaterális klíring megvalósítását. A német törekvések másfél évi magyar ellenállás után, több lépésben, 1941 szeptemberére teljesültek, amikor Budapest teljesen megszüntette a márka diszázsióját a konvertibilis devizákkal szemben, és csatlakozott a Berlinben létrehozott európai központi klíringhez. A világháború alatt a magyar kormány egyre kevésbé volt képes ellenállni a német kormány követeléseinek és 1941-től egyre több, ellentételezés nélküli erőforrást biztosított Németország háborús erőfeszítéseinek támogatására. 1944. március 19-én, amikor Magyarországot megszállták a náci csapatok, megszűnt az önálló magyar pénzügyi politika, és a kollaboráns kormányzat az ország összes emberi, anyagi és pénzügyi erőforrását a megszállók rendelkezésére bocsátotta. 1. A német devizapolitika 1931 és 1938 között Németországban a kötött devizagazdálkodás bevezetésére nem Hitler hatalomra kerülését követően került sor, hanem ezt még az előző kormányoktól örökölte az új rendszer. A gazdasági világválság rendkívül súlyos, pénzügyi összeomlással fenyegető következményei hatására a Brüning-kormány függesztette fel a márka konvertibilitását, ég tért át a központosított devizagazdálkodásra. Az 1932-33-tól megélénkülő gazdasági növekedés, a gyorsan emelkedő behozatal hatására Berend T. Iván - Ránki György: Magyarország a fasiszta Németország „életterében" 1933-1939. Budapest, 1960. 146-150.
