Századok – 2004
Közlemények - Egresi Katalin: Viták a társadalompolitika elméletéről és gyakorlatáról a Bethlen-érában I/119
132 EGRESI KATALIN gazdaságra való átment előkészítésével bízták meg. Bár egyik legjelentősebb műve, ,,A szociális igazságosság felé" csak 1936-ban jelent meg, a szerző mögött több évtizedes tudás és tapasztalat állt, amit az 1920-as már években több esetben is kamatoztatott. Földes az egész kérdéskört társadalomerkölcsi szempontból vizsgálta. Amennyiben a szociálpolitika helyét a tudományok között kívánjuk megtalálni, az nem más, mint „az elméleti szociáltudomány alkalmazott és politikai, közigazgatási része",2 5 amennyiben azonban a gyakorlati megvalósulását ragadjuk meg, akkor emberpolitika, illetve társadalometika is egyben. A szociálpolitika etikaként való felfogása tulajdonképpen az I. világháború előtti korszakából származott. A Magyar Tudományos Akadémián 1903-ban tartott székfoglaló beszéde a „társadalomerkölcsi probléma" megvilágításával foglalkozott.2 6 Földes mái' ekkor arra a következtetésre jutott, hogy a szociálpolitika alapja a társadalmat alkotó egyén közösséghez való viszonya. Az egyéni cselekedetek közösségi vonatkozásban háromféle típusba sorolhatóak: egoisztikusak, mutualisztikusak, és altruisztikusak lehetnek. Az ipari társadalom az egoizmust fokozza, az altruizmust csökkenti. A szociálpolitika feladata az ipari társadalommal együtt járó önző, individualista szemlélet átalakítása. Ez csak úgy érvényesülhet, ha a társadalom minden szférájában, így pl. a gazdasági életben etikai alapelvek érvényesülnek. „Etikai elvek természetesen érvényesülnek a társadalomban élő emberek maga iránti magaviseletében, a család iránti viselkedésében, az állam iránti viselkedésében, az egyház iránti viselkedésében."27 Egy társadalom akkor működik jól, ha az egyének, a családok, illetve a különböző társadalmi rétegek anyagi, erkölcsi, és kulturális jólétét egyaránt biztosítani tudja. Földes számára a társadalomban jelentkező — közösségi lényként felfogott egyén — szociális problémái sohasem pusztán anyagi, hanem szellemi és erkölcsi problémák is egyben. Ugyanakkor a szociálpolitikának van egy határa, amit nem léphet át. Nem biztosíthatja az emberek közötti egyenlőséget, csupán a nagy és bántó különbségeket csökkentheti: „Az embereket egyformán egyenlővé tenni, boldoggá tenni, megelégedetté tenni nem lehet. Elég, ha a szociálpolitika biztosítja a gazdasági, közigazgatási tényezők segítségével a kornak megfelelő kultúrszínvonalat, a kultúrember anyagi és szellemi szükségleteinek kielégítését."28 Ezáltal az egyének közötti fizikai, műveltségbeli, kulturális és morális különbségek is csökkenthetőek. A szociális érdekvédelem megvalósítását Földes ugyancsak az állam, a munkaadó és a munkavállalói szféra együttes szerepvállalásában látta. Emellett igen fontosnak tartotta a szociális nevelés és felvilágosítás feladatát is, amelynek révén a szociális érzés az összes közintézményben elterjedhetne. A szociális érzés az egyén társadalommal szembeni felelősségérzetét jelenti, alappillére az emberszeretet, az emberi méltóság tisztelete. Földes hitt abban, hogy a szociális igazságosság eléréséért a társadalom és az állam is sokat tehet. A szociális igazságosság nem más, mint az önérdek és a 25 Földes Béla: A szociális igazságosság felé. Szociális breviárium, Bp. 1936. 92. 26 Földes Béla: A társadalomerkölcsi probléma. Székfoglaló értekezés. In. Értekezések a Társadalmi Tudományok köréből. Bp. 1903. 27 Uo. 21. 28 Uo. 69.
