Századok – 2004

Tanulmányok - Karsai László: A magyarországi zsidótörvények és rendeletek 1920–1944 VI/1285

1292 KARSAI LÁSZLÓ zését végül átküldték a pécsi illetékes honvéd hadtest-parancsnoksághoz, amely szintén nem engedélyezte a piaci árusítási engedély kiadását.3

2 Ilyen nyílt törvényszegésre viszonylag ritkán találunk példát az eddig feltárt levéltári iratanyagban. Az illetékes hatóságoknak elegendő törvény és rendelet állt a rendelkezésükre ahhoz, hogy szabályosan, az előírásoknak megfelelően próbáljanak egy zsidó céget tönkretenni. A Baranya megyei Garé községben Wortmann István két éven keresztül beadványokkal, kérvényekkel, fellebbezésekkel küzdött azért, hogy nagyszülei szatócsüzletének iparjogosítványát átvehesse. Mint 1939. március 6-án kelt, a pécsi járás főszolgabírájához intézett kérvényében írta: „- ezen szatócsüzlet családunk tulajdonában van már mintegy 200 éve. Ezen idő alatt családunk szerény megélhetését ez a szatócsüzlet biztosította, azonban mint szerény igényű emberek vagyont szerezni nem tudtunk, amit igazol az is, hogy mindössze 8 hold földünk van." A kereskedelem és közlekedésügyi miniszter 1939. május 17-én kelt átiratában értesítette a pécsi járás főszolgabíróját arról, hogy Wortmann István kérvényét nem találta teljesíthetőnek. Varga Dániel garéi szatócs, kézzel írott feljelentéséből tudjuk meg, hogy 1940 áprilisában Wortmann István mégis megkapta a szatócsengedélyt. Mint Varga Dániel írta, Wortmann ezek után "- nekifogott piszkos módon (amit csak piszkos zsidó tesz) konkurálni", vevőit az utcán elfogja, őket arról győzködi, hogy nála olcsóbban lehet vásárolni, ő pontosan mér stb. Vaiga szerint Wortmann a helybéli elöljáróság utánjárásával kapta meg iparengedélyét. Figyelemre méltó a pécsi járás főszolgabírájának reagálása. A garéi jegyzőt 1940. szeptember 21-én utasította, hogy a panaszost világosítsa fel: Wortmann azért kaphatta meg az iparengedélyt, mert Garé községben a zsidók száma 6% alatt van. A főszolgabíró arra is utasította a garéi jegyzőt, figyelmeztesse a panaszost, hogy „- az elöljáróság elleni burkolt gyanúsításaival és 'piszkos zsidó' stb. kifejezéseivel maga is büntetendő cselekményeket követ el."33 A zsidók kifosztását, elszegényítését célzó törvények és rendeletek végrehajtása bonyolult, centralizált, ugyanakkor decentralizált bürokratikus rendszerben .történt. Müller Emil mohácsi illatszerkereskedő (zsidó) 1941. június 17-én kelt, a polgármesterhez címzett kérvényében fényképészeti cikkek, játék és bijouterie árusítására is engedélyt kért. A polgármester a kérvényt véleményezésre kiadta a pécsi Kereskedelmi és Iparkamarának, amelynek főtitkára július 3-án arról tájékoztatta a mohácsi polgármestert, hogy az 1939. évi IV tc. 14. §-a34

alapján, ha egy városban a zsidó iparűzők aránya a 6%-ot nem éri el, a zsidók által benyújtott 32

Baranya Megyei Levéltár (a továbbiakban: BML), Pécs város I. fokú közigazgatási hatóság iratai, 4094/1945. 33

BML, Pécsi járás főszolgabírójának iratai, 5399/1940. 34

Az 1939:IV tc. 14. §-a szerint ipar gyakorlására zsidónak iparigazolványt, illetőleg iparengedélyt mindaddig nem lehet kiállítani, amíg az illető községben a zsidóknak kiadott iparigazolványok és iparengedélyek együttes száma a községben fennálló összes iparigazolványok és iparengedélyek .számának hat százaléka alá nem csökken. A kereskedelem- és közlekedésügyi, illetőleg az iparügyi miniszter közérdekből kivételt tehet. Foglalkozást közvetítő irodára, továbbá hitelhírszolgálatra és hiteltudósításra zsidó iparengedélyt nem kaphat. Foglalkozást közvetítő irodára a jelen törvény hatálybelépése előtt zsidónak adott iparengedély az 1940. évi december hó 31. napján megszűnik.