Századok – 2004
Műhely - Barbarics Zsuzsa: Kéziratos Neue Zeitung-gyűjtemények a Habsburgok közép-európai tartományaiban V/1255
KÉZIRATOS NEUE ZEITUNG-GYŰJTEMÉNYEK 1269 mény a szakirodalomban, hogy azokat a különböző városokban tevékenykedő faktorok írták, és küldték Augsburgba.7 3 A faktorok azonban minden bizonnyal csak közvetítő szerepet játszottak: a „Zeitungsbürökból" járatott kéziratos avvisiknek vagy az eredeti példányát, vagy pedig annak másolatát továbbították Philipp Eduard és Oktavian Secundus Fugger számára. David Ott, a Fuggerek velencei faktora például a két legjelentősebb velencei „novellistától", Hieronimo Acconzaiccótól és Pompeo Romától szerezte be a kéziratos awisiket, és küldte azokat Augsburgba.74 A kölni és antwerpeni faktorok tevékenysége annyival bővült, hogy az ő feladataik közé tartozott a hozzájuk beérkezett holland nyelvű Zeitungok németre fordítása.7 5 Emellett a Fuggerek bizonyos „novellistákkal" közvetlen kapcsolatot is fenntartottak, ezek közül az augsburgi Jeremias Krasser, Jeremias Schifïle és Marx Hörwart a legismertebbek.76 Ε három „Zeitungsbüro"-tulajdonossal a stájer rendek és az osztrák főhercegek is levelezésben álltak, és tőlük közvetlenül rendelték meg a kéziratos Zeitungokat. ' ' Emellett ágenseik közvetítő feladatokat is végeztek, hasonlóan Bullinger és Wiek megbízottaihoz. Elképzelhető, hogy a Thurzók is saját ágenssel rendelkeztek Prágában, aki beszerezte és továbbította számukra a kéziratos Zeitungokat. A Habsburg császároknak küldött kéziratos awisik egy részénél, amelyek a diplomáciai levelezés mellékletét alkotják, a követekben nem azok szerzőit, hanem inkább csak közvetítőit kell feltételeznünk. Nekik — a Fuggerfaktorokhoz hasonlóan — lehettek kapcsolataik a székhelyükön működő hivatásos újságírókkal, akiktől azokat fizetség fejében megrendelhették. A Reichshofkanzlei „Geschriebene Zeitungen" állagában található források viszont — ahogy arra fentebb már utalunk — elképzelhető, hogy közvetlenül a különböző „Zeitungsbürókból" származnak. A velencei „novellistákkal" való kapcsolatfelvételben a császár udvari könyvtárosa, Hugo Blotius is segíthetett, hiszen ő Michele Cilianótól és Nicolo Lucangelótól közvetlenül rendelte meg a kéziratos awisiket.78 Ε kérdés tisztázásához azonban további kutatásokra van szükség; ' III. 5. A fogadók A gyűjtemények tulajdonosai között különböző társadalmi csoportok képviseltetik magukat, amelyek vallási meggyőződés terén is eltéréseket mutatnak. Egy azonban közös bennük: mindannyian humanista nevelést kaptak, a humanista értékek hordozóivá és közvetítőivé váltak, magukat pedig egy politikai határok felett álló virtuális közösséghez, a respublica litterariához tartozónak érezték. Közülük a németalföldi származású jogtudóst, Hugo Blotiust szok-73 Ε véleményt elsősorban Kleinpaul képviseli, annak ellenére, hogy ő maga is említ név szerint is hivatásos újságírókat. A szerzők többsége pedig kritika nélkül átvette ezt az elgondolást. Vö.: Kleinpaul, J.: Die Fuggerzeitungen. 47-58. 74 Fitzler, M. A. H.: Die Entstehung. 75-76. 75 Uo. 28. 76 Uo. 66-67. 77 Erről a velük folytatott rendszeres levélváltás tanúskodik. Steiermärkisches Landesarchiv Graz, Laa. Antiquum IV Sch. 98., 99. 78 Riihl, Ε.: Die nachgelassenen Zeitungssammlungen und Gelehrtenkorrespondenz Hugo Blotius' des ersten Bibliothekars der Wiener Hofbibliothek. Phil. Diss. Wien 1958. 53-60.
