Századok – 2004
Műhely - Barbarics Zsuzsa: Kéziratos Neue Zeitung-gyűjtemények a Habsburgok közép-európai tartományaiban V/1255
1264 BARBARICS ZSUZSA vagy a Wickiana. Nádasdy Tamás, Thurzó György és Szaniszló, a stájer rendek, a belső-ausztriai főhercegek gyűjteménye, valamint a Bullingerzeitungok egyéb iratok között található része lényegesen kisebb mennyiségű awisit tartalmaz. III. 3. Keletkezésük körülményei és az abban szerepet játszó személyek köre A leghíresebb és egyben legismertebb gyűjtemény, a „Fuggerzeitungok" keletkezéséről nagyon sokféle vélemény látott napvilágot.4 8 Ma már egyetértés van arra vonatkozóan, hogy azok eredetileg Georg Fugger örökösei,49 Philipp Eduard és Oktavian Secundus Fugger könyvtárának részét képezték és csak 1656-ban, vásárlás útján kerültek III. Ferdinánd császár tulajdonába.50 Maga a „Fuggerzeitung" elnevezés Johann Gentilotti von Engelbrunntól származik, aki a 18. század elején elsőként tanulmányozta e gyűjtemény köteteit.51 Sokkal inkább vitatott, hogy a két Fugger testvér közül kinek köszönhető a kötetek létrejötte, illetve, hogy azok milyen célt szolgáltak. Az 1578-ban a fő Fugger-vállalkozásból kivált és önálló céget alapító5 2 Philipp Eduard és Oktavian Secundus Fugger közül a gyűjtemény létrejötte szempontjától az utóbbinak jutott nagyobb szerep. A halálakor (1600) készült hagyatéki leltár szerint Oktavian Secundus házában két könyvesládában 30 fehér pergamenbe kötött könyvet találtak, amelyek az 1569-től 1599-ig terjedő évekre vonatkozóan német és olasz nyelvű kéziratos Neue Zeitungokat tartalmaztak. Ez a gyűjtemény az 1569-től 1577-ig tartó időszakot felölelő első nyolc kötetet kivételével, amelyek gyűjtőjük, Oktavian Secundus Fugger halála után rejtélyes módon eltűntek, átkerült Philipp Eduard Fugger tulajdonába. Ezt a hiányt az új tulajdonos két saját kötettel pótolta, amelyek közül az elsőt még antwerpeni „gyakorlóévei" idején maga kezdte el összeállítani a hozzá elsősorban Itáliából érkező kéziratos awisikből. Ε két kötet azonban csak az 1569-1573-as, valamint az 1575-76-os éveket öleli fel, így az 1574-es és az 1577-es évre vonatkozóan a kollekció nem tartalmaz kéziratos Zeitungokat. A szóban forgó „hiánypótló" köteteket — Kleinpaul feltételezésével ellentétben — nem Gentilotti, hanem maga Philipp Eduard Fugger köttette be fehér pergamenbe. Erről a köteteken szereplő PEF monogram is tanúskodik. Az Oktavian Secundus Fugger halálának évében (1600) Augsburgba érkezett kéziratos Zeitungok a hagyatéki leltár szerint az elhalálozott testvér íróasztalában feküdtek. Ezeket már Phili pp Eduard Fugger köttette be, majd egé-48 A Fuggerzeitungokról készült legújabb munka szerzője, Michael Schilling sem tesz mást, minthogy a kötetek tényleges, behatóbb tanulmányozása helyett kritika nélkül átveszi és összefoglalja az eddigi szakirodalom eredményeit. Schilling, M.: Die Fuggerzeitungen. 49 Kleinpaul még úgy gondolta, hogy ők Johann Jakob Fugger fiai voltak. Kleinpaul, J:: Die Fuggerzeitungen. 75. 50 A két Fugger-testvér könyvtárának megvásárlása az annak részét képező Fuggerzeitungokkal együtt a Habsburg császárok udvari könyvtára részére Matthäus Mauchter udvari könyvtáros indítványára történt. A köteteket hajón szállították 1656-ban Augsburgból Bécsbe. Fitzler, Μ. Α. Η.: Die Entstehung. 11. 51 Schilling szerint Kleinpaul használja először a Fuggerzeitung megjelölést, ez az állítás azonban nem állja meg a helyét. Schilling, M.: Die Fuggerzeitungen. 876. 52 Kleinpaul ezt a tényt nem vette figyelembe, és ezért juthatott arra a téves feltételezésre, miszerint azokat a „Gemeinen Fuggerschen Handels" tulajdonában levő „Goldene Schreibstubéban" őrizték, készítették, illetve másolták. Kleinpaul, J.: Die Fuggerzeitungen. 5-6., 49.
