Századok – 2004
Közlemények - Balogh Piroska: „Comiunctio interna organica”. Schedius Lajos állam- és társadalomelmélete a kora-reformkorból V/1229
1242 * BALOGH PIROSKA einer Philosophie der Natur című 1797-es, és a System des transcendentalen Idealismus című, 1800-as értekezésében kifejtettekhez, amelyekre Schedius másutt többször is hivatkozik49 ), melyet megerősítenek mindkét szöveg esetében a fiziológiára, illetve a természettudományos terminológiára történő hivatkozások5 0 is. Ugyanezen irányba mutat a Schedius-modell lépcsőzetesen kiterjesztett univerzalisztikus jellege, mely a mikroorganizmusoktól az univerzum teljességéig ugyanazon organizmus-modell strukturális egymásra épüléseként értelmezi a világot (Schelling esetében a szakirodalom ezt panteisztikus jelenségként értelmezi). Szintén Schelling említett értekezéseinek markáns retorikai oppozíciója mechanizmus és organizmus szembeállítása. A szerződéselméletekre épülő 18. századi államelméletekben, különösen a felvilágosult abszolutizmus érvrendszerében az állam (és sok esetben az univerzum) modellje gyakorta jelenik meg a tökletesen működő mechanizmusok metaforikájával (óraszerkezet stb.),5 1 a koraromantika paradigmaváltása azonban átértelmezi ezt a metaforát. Ahogy az individuumra vonatkoztatva negatív konnotációkat nyer (vö. Kleist műveiben a személyes elidegenedést kifejező marionett-motívum), úgy a társadalomra és az államra vonatkoztatva is. A mechanizmus és organizmus bináris oppozíciója52 megjelenhet állammodellek elkülönítésében: a Schedius-szövegekben az organikus és mechanisztikus állammodellek közötti különbség implicite az állam nemzeti vagy nem nemzeti kötődésre építő jellegéhez kapcsolódik, és az előbbi itt is pozitív konnotációt nyer. A kortárs diskurzusban ez az oppozíció többféleképp szerepel: míg Schedius, akárcsak Schelling vagy F. Schlegel, nem tett különbséget állam és társadalom között, Hegel Altesten Systemprogramm des deutschen Idealismus című, 1797-es értekezésében a mechanizmus modellje minden negatív asszociációjával együtt az állammal azonosíttatik, szembeállítva a szabadsággal, mint alapvető társadalmi értékkel.53 Figyelemreméltó továbbá, hogy az itt felvázolt kontextus nem szerepel explicit hivatkozásokként egyik értekezésben sem: ehelyett áthallásos, ugyanakkor filológiailag korrekt ókortudományi elemzést kap az olvasó, többek között a dualisztikus modell ógörög előzményeiről. Ez a sajátos hermeneutika, mely feltehetően J.Chr. Heyne szövegértelmező metodikáján54 alapul, a Schedius-szövegek esetében korántsem ismeretlen: 1794-95-ös egyetemi Horatius-előadásait hasonlóan filológiailag korrekt és újszerű metodika jellemzi, ugyanakkor közvetett kapcsolódásuk a korabeli „forradalmi" Horatius-olvasatokhoz nem kerülte el a Helytartó-49 A Principia philocaliae gyakori Schelling-hivatkozásai miatt Jánosi Béla tanulmánya kifejezetten Schelling-követőnek állítja Schediust. (Jánosi Béla·. Schedius Lajos aesthetikai elmélete. Felolvasta 1915. évi márczius hó 1-én. Budapest, 1916 46.) 50 Az organizmus-modellek természettudományos változatának és a bölcseleti organikus modellek összefüggésére már a 19. század közepén felfigyeltek: Helfferich, Adolph·. Der Organismus der Wissenschaft und die Philosophie der Geschichte. Leipzig, 1856. 51 Schwering, i.m. 518. 52 Szintén természettudományos analógiákra épül, melyek összefüggéseit részletesen kifejti Driesch, Hans: Die Maschine und der Organismus. Leipzig, 1935, különösen 29-47. 53 Schwering, i.m. 518. 54 Ld. Marino, Luigi: Praeceptores Gemaniae. Göttingen 1770-1820. Göttingen, 1995. Zwichen Sagen und Wahrheit: Mythologie und Hermeneutik című fejezetét, 267-299.
