Századok – 2004
Közlemények - Egresi Katalin: Viták a társadalompolitika elméletéről és gyakorlatáról a Bethlen-érában I/119
TÁRSADALOMPOLITIKA. A BETHLEN-ÉRÁBAN 125 A szociálpolitika tartalmát az egyén, a közösség és a gazdaság hármasságában értelmezte. Az egyes egyén — mint a szociálpolitika alanya — életközösségekbe tagozódik, a közösségek pedig viszonyokban realizálódnak. Ezek a viszonyok: az egyén és a család, az egyén és a hivatás, az egyén és a nemzet, az ember és az embertárs, valamint az ember és a föld (magántulajdon) viszonyai. Ezeken a viszonyokon keresztül valósulhat meg a szociálpolitikai cselekvés, amely világnézettől függően mindig előnyben részesít egyes viszonyokat mások rovására. A keresztény szociálpolitika szempontjából a legfontosabb az egyén és a család viszonya, a család ugyanis a társadalmi létre nevelés iskolája, a tekintély, az engedelmesség, a szociális magatartás és a kulturális fejlődés előfeltétele. Kovrig szerint először családfenntartó szociális törvények alkotásával, nagycsaládosok állami támogatásával kell foglalkozni. Ezt követően az egyén és a hivatás viszonyában a munka megbecsülésének fontosságát fejtegeti. A társadalmi fejlődés motorja a családi lét mellett az erkölcsi kötelességként felfogott hivatás. A mindenkori szociálpolitikának azonban világnézettől függetlenül vannak objektív és szubjektív határai. Az objektív határok az adott állam gazdasági helyzetével vannak összefüggésben. A társadalom hatékony szociális érdekvédelme olyan tényezőktől függ, mint pl. a nemzetgazdaság tőkeereje, a termelési javak gazdagsága, az ország geopolitikai helyzete, a termelés nemzetközi versenyviszonylatban elfoglalt helye, és az ország részesedése a nemzetközi jövedelemmegosztásban. Kovrig külön tanulmányban1 3 foglalkozott a szociálpolitika és a gazdaság viszonyával. A szerző kitűnően érzékelte, hogy egy ország gazdasági teljesítőképessége egyben minden állam szociálpolitikai reformjainak határát is jelenti. Amenynyiben egy ország gazdaságpolitikája a vállalkozások kibontakozását szolgálja elősegítve ezáltal a tőkeképződést, a magántőke felhalmozódását, akkor biztosítani tudja széles társadalmi rétegek megélhetését és a megélhetéshez szükséges jogok összességét is. Aíkorszak nagy problémája éppen az volt, hogy a munkaadói szféra nagyon ódzkodott a szociális terhek viselésétől. Egy-egy szociális törvény bevezetése ellen mindig arra hivatkoztak, hogy a magyar gazdaság nem bírja el a szociális reformok anyagi terheit. A szociálpolitika szubjektív határai ellenben azt jelentik, hogy az adott állam kormánya, vagy éppen a különböző társadalmi rétegek hogyan viszonyulnak a szociálpolitika kérdésköréhez. Ide tartoznak az alábbi tényezők: az uralkodó társadalmi csoportok szociális szemlélete, a központi hatalom birtokosainak társadalmi akarata, a közgondolkodás szociális érettsége, a társadalmi ellentétek élességének foka, a közösség érdekéből szociális védelemre szorultak elkeseredettségének mértéke, a munkásmozgalom hagyománya, valamint az intellektuális elemek és a szocialista mozgalom kapcsolata. Kovrig véleménye szerint egy tőkeerős, dinamikusan fejlődő gazdaság mellett egyáltalán nem elhanyagolható tényező, hogy a kormány, vagy éppen a társadalom tagjaiban milyen erős a szociális konfliktusok megoldásának igénye, illetve egy közösség milyen mértékben szolidáris és áldozatkész a szociális ellátásra szorult rétegekkel szemben. Kovrig ezzel a világháború utáni nemzetközi szociálpolitika kihívásaira igyekezett korszerű vá-13 Kovrig Béla: A magyar szociálpolitika igaza a liberális és szocialista eszmerendszerek küzdelmében. Bp. Munkaügyi Szemle kiadványai 8. sz. 1932.
