Századok – 2004
Közlemények - Kerekes Dóra: A császári tolmácsok a magyarországi visszafoglaló háborúk idején V/1189
A CSÁSZÁRI TOLMÁCSOK 1221 nyába.lfi 0 1689 márciusában még mindig nem indult útnak a meghatározott állomáshelyre, inkább a Bécsben házi őrizet alatt álló örmény Johannes Diodato embere, Gabriel Sebinkarahiszári, által hozott leveleket fordította le.161 1690. szeptember 29-én a Haditanács ráparancsolt Boringerre, hogy azonnal utazzon Belgrádba, és vegye ott fel a munkát.16 2 Végül — úgy tűnik — útra kelt, és 1692-ben már valóban Eszéken tartózkodott.16 3 1695-ben térhetett vissza onnan, amikor már a Haditanács is úgy találta, hogy Boringer túl öreg ahhoz, hogy ilyen nehéz szolgálatot teljesítsen; helyére Alvise Woldét vették fel.16 4 A következő évben folyamatosan kérte a neki járó pénzösszegeket, elfelejtett fizetését, különleges kiadásainak fedezését. 1696-ban az Udvari Kamara elismerte Boringer követeléseinek jogosságát, és utasította az Udvari Hadi Fizetőmesteri Hivatalt (Hofkriegszahlamt), hogy fizessen a tolmácsnak 1082 forintot és 13 krajcárt.16 5 Ezzel azonban még mindig nem fedezték az összes követelést, amit a következő években folyamatosan, és részletekben fizettek ki Boringernek. 1698 szeptemberében kérte, hogy az elhunyt főtolmács, François Mesgnien de Meninski szálláshelyét neki utalják ki, de erre nem kapott választ.166 Végül meg kellett érnie, hogy a korábbi ismerős, a futár és később tolmácsi minőségben is szolgáló Georg Michalowitz meghalt, temetését saját zsebéből fedezte, amely költség megtérítésére kérte az Udvari Kamarát.167 A kamara 60 forintot utalt ki neki erre a célra.16 8 Boringer életének alkonyáról jelenleg nincsen információnk. Johann Adam Lachewitz császári tolmács volt, akit 1678-ban Peter Franz Hoffmann von Ankerskronnal küldtek be a Portára, majd 1679-ben azt az utasítást kapta, hogy Sprachknabe ként maradjon az oszmán fővárosban; bérét 50 guldenben állapították meg.169 Kinevezését azonban csak 1680. április 16-án kapta meg, amikor 300 forint éves bér mellett tolmácstanoncként császári szolgálatba vették.17 0 Lachewitz már ekkor kérte, hogy ne tanoncként, hanem rendes tolmácsi minőségben szolgálhasson, de az Udvari Kamara és a Haditanács egyaránt azt a választ adták, hogy csak abban az esetben tudják felvenni, ha valamely jelenleg betöltött tolmácsi poszt valamilyen oknál fogva megürül. Ez a lehetőség 1681 végén nyílt meg előtte, amikor a korábbi portai tolmács, Giorgio Ridolfi d'Aleppino, szolgálat közben meghalt.171 Már 1681 novemberében kérte annak 160 ÖStA FHKA HKA Hoffinanzprotokollband 973. Exp. 1688. augusztus 20. fol. 412r; Band 973. Exp. 1688. szeptember 18. fol. 468r; Band 975. Reg. 1688. szeptember 2. fol. 610r 161 ÖStA KA HKR Protokollband 379. Reg. 1689. augusztus 27. fol. 556r-v 162 ÖStA KA HKR Protokollband 384. Reg. 1690. szeptember 29. fol. 470r 163 ÖStA FHKA HKA Hoffinanzprotokollband 989. Exp. 1692. június 20. fol. 316v-317r 164 ÖStA KA HKR Protokollband 396. Reg. 1695. március 8. fol. 98v 165 ÖStA FHKA HKA Hoffinanzprotokollband 1007. Reg. 1696. február 20. fol. 95r 166 ÖStA KA HKR Protokollband 402-403. Exp. 1698. szeptember fol. 583v 167 ÖStA FHKA HKA Hoffinanzprotokollband 1017. Exp. 1699. február 21. fol. 62v-63r 168 ÖStA FHKA HKA Hoffinanzprotokollband 1019. Reg. 1699. március 17. fol. 152r 169 ÖStA HHStA Staatenabteilungen Türkei I. Kt. 149. Konv. 3. fol. 126r; Kt. 150. Konv. 1. fol. 137v 170 ÖStA HHStA Staatenabteilungen Türkei I. Kt. 164. Konv. 7. fol. 149v 171 Giorgio Ridolfi d'Aleppino, amint neve is jelzi Aleppóból (ma: Haleb, Szíria) származott. Származásáról jelenleg annyit tudunk, hogy „ex natione Maronita [...] sub monte Libanon gef bohren". Apja kereskedő volt, aki fiát az aleppói francia kapucinusokhoz adta. Itt tanulta meg a francia és a holland nyelveket. A holland rezidens hozta magával Konstantinápolyba, akinek 1665-ig szolgált. A rezidens halálát követően került a Keleti Kereskedelmi Társasághoz (Orientalische Compagna). 1672-ben, Belgrádban találkozott vele Johann Christoph von Kindsberg császári kö-
