Századok – 2004
Közlemények - Kerekes Dóra: A császári tolmácsok a magyarországi visszafoglaló háborúk idején V/1189
1198 KEREKES DÓRA rében Franciaország is létrehozta a velencei példa nyomán enfants de langues, jeunes de langues-nak nevezett iskoláját Perában.23 Itt képezték a követség tisztviselőit, de az Oszmán Birodalom kereskedelmi konzulátusainak embereit is, ami lehetővé tette, hogy a közel-keleti kereskedelem felett növekedjen az állami ellenőrzés.2 4 Egy jó tolmácsnak — ahogyan azt Venture de Paradis (tolmács Tuniszban, 1780-1786) a 18. század végén megfogalmazta — ismernie kellett saját anyanyelvét, a latint és a keleti nyelveket, de az olaszt és a görögöt is, a kereskedelmi törvényeket, az ország történetét és földrajzát, a muszlim törvényt, a birodalom szokásait, az oszmán adminisztráció mechanizmusát. Jóindulatúnak, hidegvérűnek, megbízhatónak, tisztességesnek és olyan bátornak kellett lennie, hogy nem félhetett még a pestistől sem.25 A Haditanács keleti ügyekkel foglalkozó alkalmazottai is hamar felismerték a jó és megbízható tolmácsok jelentőségét. A 16. században eleinte ők is a helyben található keresztény tolmácsokkal dolgoztak, a század második felében már minden bizonnyal küldtek ki olyan ifjakat, akik a török nyelv és kultúra megtanulásának, megismerésének szentelték idejüket. A „hosszú török háború" után, a 17. század első felének kísérletei nem hoztak sikert, ez a képzés Johann Rudolf Schmid konstantinápolyi állandó követ (1629-1643) idején indult meg, de még ekkor sem szervezett keretek között.26 Ugyanakkor az ő — igen hosszú — követsége alatt megkezdődött a későbbi képzési forma kialakítása. Schmid hazatérte, 1644 után egyre sűrűsödnek a feljegyzések a császári portai tolmácsképzésről, mígnem egy 1652. évi feljegyzésből már egyértelműen tudjuk, a császári diplomácia Konstantinápolyban elkezdte a megbízható ifjak, a tolmácstanoncok (Sprachknabe) taníttatását. 1652-ben ugyanis a Magyar Kamara rendelkezett a volt Sprachknabe, Ferdinand Heinrich Julius Wogin tartásáról, akit ekkor már a Haditanács keleti ügyekben illetékes tolmácsa mellé rendeltek. Fizetésére a Magyar Kamara utalt ki 30 német tallért.27 Wogin — a feljegyzések tanúsága szerint — 1644-ben Hermann Czernin von Chudenitz rendkívüli császári követtel érkezett az oszmán fővárosba, és az akkori rezidens, Alexander Greiffenklau von Vollrats házában részesült nyelvi képzésben. Egy török hodzsa, azaz tanító oktatta.28 A Sprach-23 Ágoston, 1997. 94. 24 1700-ban XIV Lajos ösztöndíjat hozott létre a párizsi Louis-le-Grand Kollégiumban, ahová minden évben tizenkét keleti fiatalt vártak, hogy vallástudományra és latin, arab, török stb. nyelvekre oktassák őket. Országukba való visszatérésük után tolmácsokként vagy misszionáriusokként alkalmazták őket. 1721-ben módosították az ösztöndíjat, és a párizsi tanulmányok után az ifjakat kötelezték, hogy Konstantinápolyban, a kapucinus Szent Lajos Kollégiumban folytassák tanulmányaikat. Enfants de langue et Drogmans-dil oglanlari ve Tercümanlar. Ed. Hitzel, Frédéric. Istanbul, 1995. 17-19., 25. Ágoston, 1997. 94-95. 25 Hitzel, 1995. 82. Ágoston, 1997. 95. 26 Meienberger, Peter: Johann Rudolf Schmid zum Schwarzenborn als kaiserlicher Resident in Konstantinopel in den Jahren 1629-1643. Ein Beitrag zur Geschichte der diplomatischen Beziehungen zwischen Österreich und der Türkei in der ersten Hälfte des 17. Jahrhunderts. Bern-Frankfurt am Main, 1973. 95. 27 „antehac Constantinopoli ad addiseendas linguas Orientales per aliquot annos intertenuimus, nuper vero exinde revocavimus et deinceps Viennae sub disciplina nostrorum Turcicorum interpretum ad faciendum ulteriorem progressum interteneri voluimus" ÖStA FHKA HKA HoiTmanz Ungarn [HFU] r. Nr. 196. fol. 74-79. 28 ÖStA FHKA HKA Reichsakten Fasz. 187/B fol. 777, 781. Wogin supplikációja 1663-ból.
