Századok – 2004

Közlemények - Kerekes Dóra: A császári tolmácsok a magyarországi visszafoglaló háborúk idején V/1189

KÖZLEMÉNYEK Kerekes Dóra A CSÁSZÁRI TOLMÁCSOK A MAGYARORSZÁGI VISSZAFOGLALÓ HÁBORÚK IDEJÉN* Bevezetés Amikor 1526. december 17-én a magyar főurak számszerűen kicsi, de tekintélyes csoportja Pozsonyban Habsburg Ferdinánd főherceget megválasztotta Magyarország királyává, vállalta azt a kockázatot, amit egy kettős királyválasztás jelent. Ezt elsősorban azzal az indokkal tehette, hogy bízott a Habsburg-ház, ezen belül is V Károly spanyol király és német-római császár (1516/1519-1556) támogatásában és segítségében abban a harcban, amelyet a Magyar Királyság az Oszmán Birodalom ellen folytatott. A kortársak azt remélték, hogy a nagyhatalmú császár és öccse képesek lesznek, képesek lehetnek arra, hogy I. Szulejmán szultán (1520-1566) hadait a középkori Magyarország területéről kiszorítsák, és az ország a korábban megszokott módon folytathatja életét. Ez az elképzelés azonban nem valósulhatott meg. Szulejmán szultán seregeinek erőssége és fegyelmezettsége, a Habsburg-ház európai lekötöttségei, valamint az akkori közép-európai politikai helyzet mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy az Oszmán-ház tartósan megtudta vetni lábát Magyarországon. A 16. század második harmadában a Habsburg-ház és a hozzá csatlakozó magyar alattvalók, valamint Szapolyai János és hűséges emberei egyaránt — bár más-más eszközökkel — harcoltak az oszmán térnyerés ellen. Szapolyai János király halálát követően I. Ferdinánd mindent megtett annak érdekében, hogy — a váradi békében (1538) foglaltaknak megfelelően — egyesítse a királyi Magyarország és Erdély területét, de ez, Fráter György igyekezete és Ferdinánd zsoldosvezére, Gianbattista Castaldo seregeinek erdélyi útja ellenére, nem sikerült. A királyi hadjáratra válaszul Szulejmán szultán Erdély ellen küldte hadseregét, és annak fontosabb végvárai (Temesvár, Lippa) oszmán kézre kerültek. A helyzet tarthatatlansága miatt 1556-ban az erdélyi rendek kérték, hogy Ferdinánd király, ha megvédeni már nem is tudja, legalább a neki tett hűségeskü alól oldja fel őket. Ezt követően fokozatosan létrejött a királyi Magyarországtól különálló, de az Oszmán Birodalommal viszonylag laza vazallusi függésben álló Erdélyi Fejedelemség. 1568 és 1591 között a század legbékésebb időszaka köszöntött a magyarországi területekre. A századforduló háborús időszaka (1591/93-1606) az oszmánok ' Ezúton szeretnék köszönetet mondani dr. Fazekas István bécsi magyar levéltári delegátusnak, valamint dr. Sahin-Tóth Péter tanár úrnak segítségükért és tanácsaikért, a Klebeisberg Kuno Ösztöndíjbizottságnak pedig a bécsi kutatási lehetőségek megadásáért, amelyek nélkül jelen tanulmány nem születhetett volna meg.