Századok – 2004
Közlemények - Egresi Katalin: Viták a társadalompolitika elméletéről és gyakorlatáról a Bethlen-érában I/119
120 EGRESI KATALIN a szociális kérdések iránt érzékeny W E. Ketteler mainzi püspököt tekintette példaképének, aki egyben a német és osztrák keresztényszocializmus kidolgozója volt.2 A szociálpolitikai gondolkodás tablójához az 1890-es években megalakult Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP), valamint a katolikus újkonzervativizmuson belül szerveződő keresztényszocializmus is hozzájárult. Az MSZDP 1890-es Elvi Nyilatkozatában, majd az 1903. évi programjában részletes, pontosan kidolgozott szociálpolitikai követeléseket fogalmazott meg. Ezekben a programokban a párt egyfelől szociális törvényhozást, másfelől kiterjedt biztosítási rendszert sürgetett. Követelte a női és férfi munka egyenlő elismerését, a női munka korlátozását, a 14 éven aluli gyermekek foglalkoztatásának megtiltását, legalább heti 36 órás megszakítatlan munkaszünetet, valamint a mezőgazdasági munkások egyenjogúsítását az ipari munkásokkal. Ugyanakkor síkra szállt a magasabb bérek, a rövidebb munkaidő és a munkakörülmények javítása mellett. A keresztényszocializmus XIII. Leó pápa 1891-ben kiadott „Rerum Novarum" kezdetű enciklikája következtében 1903-ban indult katolikus néppárti szerveződésből nőtt ki. Giesswein Sándor a hazai keresztényszocialista mozgalom vezetője és ideológusa ezen irányzat lényegét keresztény szellemű szociális reformok összességében látta, amely a liberalizmus individuális szemléletével és a szocializmus vallástalanságával szemben segíthet a társadalmi béke és igazságosság elérésében. Ezek a gondolatok helyet kaptak a Társadalomtudományi Társaság 1904-ben megrendezett vitájában is, amely éppen a különböző eszmerendszerek, így a liberalizmus, a konzervativizmus, a szocializmus és az anarchizmus képviselőinek a társadalmi fejlődésről vallott nézeteit összegezte.3 Ezen a fórumon mindegyik irányzat állást foglalt a szociális kérdések felvállalása mellett, az előadók úgy vélték, hogy a modern társadalom fejlődése bármilyen eszmerendszer elfogadása mentén valósul is meg, elképzelhetetlen a társadalom szociális érdekvédelme nélkül. Ezek a gondolatok és a kormányzati politika szociális törvényei az I. világháború kirobbanásakor jelentőségüket vesztették. A háború okozta óriási méretű emberi- és anyagi veszteségek azonban újult erővel vetették fel a szociális kérdések problémáját. Ez egyfelől a dualista Monarchia összeomlását követő polgári demokratikus forradalmak következében megalakult Károlyi-kormány szociálpolitikai törekvéseiben, másfelől a háborút lezáró békeszerződésekben nyilvánult meg. A Károlyi-kormány a szociáldemokrácia 1903-as programját kívánta megvalósítani. Az 1918. évi IV néptörvényben rendelkezett a munkaügyi és népjóléti minisztérium felállításáról, amelynek vezetésével Kunfi Zsigmondot bízta meg. Kunfi a Népszavának adott nyilatkozatában 2 Ausztriában 1883-84-ben a Taaffe kormány megalkotta az első osztrák munkásvédelmi törvényeket. Ezeket 1887-ben a munkások kötelező balesetbiztosítása egészítette ki. Itt első ízben került sor a liberális gazdasági rendszerbe való intézményes beavatkozásba, mivel kormányzati szinten rendelkeztek, pl. az iparosok kényszertársulásáról, a munkaidő 11 órában történő maximálásáról, valamint a gyermekmunka tilalmáról. Ugyanakkor igyekezek elejét venni a parasztbirtokok elaprózódásának is. 3 A Társadalomtudományi Társaságot az 1890-es években elmélyülő társadalmi és politikai ellentétek miatt a polgári értelmiség hozta létre 1901-ben, egy esztendővel a Huszadik Század című társadalomtudományi folyóirat megalapítása után. A Társaság szervezője és motorja egy fiatal, radikális beállítottságú szociológuscsoport volt, akik a pozitivizmus jegyeben a társadalmi törvényszerűségek kimutatására és a jövő társadalmának megtervezésére vállalko ztak.
