Századok – 2004
Tanulmányok - Sahin-Tóth Péter: Lotaringia és a tizenöt éves háború V/1149
LOTARINGIA ÉS A TIZENÖT ÉVES HÁBORÚ 1169 visszanyerték szabadságukat.1 2 " Ezzel azonban az ezred zsoldhátralékának ügye, amelynek rendezését fogságuk idején is egyre sürgették, nem oldódott meg. A császári kincstár még a következő évben is adósa volt a franciáknak.12 1 A zsoldfizetés késleltetésében kétségkívül szerepet játszott az is, hogy sokáig nem született döntés a regiment további sorsáról. Rudolf császár csak 1600 novemberében határozta el véglegesen, hogy elbocsátja maradék franciáit. Hugne-t 1601 januárjában értesítették arról, hogy az uralkodó döntése végleges.12 2 Ez azonban korántsem jelentette azt, hogy az ezred összes katonája és tisztje távozott a császári seregből. Hugne — úgy tűnik — tényleg elhagyta Magyarországot. Több főtisztjét viszont 1601-ben ismét felfogadták, miután a bécsi vizsgálat tisztázta őket.1 2 ' A török elleni háború a Lotaringiai dinasztia egyes tagjait is Magyarországra vonzotta. A fentebb említett Nicolas de Vaudémont fiai, Philippe-Emmanuel de Lorraine, Mercoeur hercege (1558-1602), 1582 és 1598 között Bretagne kormányzója és féltestvére, Henri de Lorraine, Chaligny grófja (1570-1600) a IV Henrikkel szemben végül alulmaradó francia katolikus Liga oldalán küzdöttek az 1590-es években.124 A francia uralkodóval ugyan kibékültek, ambícióik érvényesítésére mégis ígéretesebb lehetőséget láttak a császár szolgálatában Magyarországon, mint a királyi udvarban. Mercoeur II. Fülöp spanyol király, Chaligny Albert főherceg németalföldi kormányzó ajánlásával keresett rangjához méltó tisztséget II. Rudolf seregében.1 2 ' 1599 szeptemberében népes kísérettel érkeztek bemutatkozó látogatásra Bécsbe, Mátyás 120 ÖStA FHKA HKA HFÖ Prot.-Wien Bd. 529 (1600) Exp., fol. 774 (szept. 15.) és 820v (szept. 30.) 121 ÖStA FHKA HKA HFÖ Prot.-Wien Bd. 529 (1600) Exp., fol. 578" (júl. 21.), 978v (dec. 9.). A Malines kapitány (lásd alább) zászlóaljában szolgáló „Joan de Lasere" 1601 áprilisában még mindig négy havi elmaradt zsoldját kérte. A Haditanács jogosnak ítélte igényét, mivel a katona nem vett részt a pápai zendülésben. ÖStA KA HKR-Wien Prot. Bd. 206 (1601) Exp., fol. 481r (ápr. 14.). 122 Mátyás főherceg már július 15-én kérte bátyját, hogy adjon utasítást a Bécsben tartózkodó francia közkatonák elbocsátása ügyében, erre mégis csak novemberben került sor. ÖStA KA AFA, 1600/7/2, fol. 224r -225r és fol. 23 lv . Heischmann: i. m., 249. 123 Ez történt a Vaubecourt báró kapcsán fentebb már említett Charles d'Arandel kapitánnyal, az egyik kompánia kapitányával és az ezred strázsamesterével (Wachtmeister) ÖStA FHKA HKA HFÖ Prot.-Prag Band 531 (1600) Exp., fol. 49r (dátum nélkül). ÖStA KA HKR-Wien Prot. Bd. 206 (1601) Exp., fol. 10v (aug. 31.), 628v (nov. 23.). ÖStA KA HKR-Wien Prot. Bd. 207 (1601) Reg., fol. 58 (febr. 9.). Lásd még Guillaume Ancel levelét Boisdauphin marsallnak, Prága, 1601. május 6. BNF FF 3348, fol. 131. 1602 októberében Buda ostrománál Schönberg ezredének volt az egyik kapitánya és meg is sebesült a harcokban. Husson, 1605, 88. Ugyanez mondható el André de Malines kapitányról, aki a tizenöt éves háború egyik igazi veteránja. Először Schwarzenberg vallon lovasságának volt főstrázsamestere (ÖStA KA HKR-Wien Prot. Bd. 196 (1596) Exp., fol. 449r (máj. 29.), 451r (máj. 31.), majd 1600 elején az egyik francia zászlóalj parancsnokaként tűnik fel a haditanácsi és kamarai iratokban. 1601-ben ismételten felfogadták. ÖStA KA HKR-Wien Prot. Bd. 206 (1601) Exp., fol. 408 (jan. 8.), 428v (jan. 8.), 410 (jan. 13.), 45 (jan. 20.), 424r (jan. 31.). ÖSTA FHKA HKA HFÖ Prot.Prag, Bd. 539 (1601) Exp., fol. 55' (febr. 3.). Szerencsétlenségére 1602-ben a székesfehérvári vallon-francia gyalogság parancsnokává nevezték ki. A város elestekor sebesülten török fogságba került (Wathay Ferenc·. Székesfehérvár veszésérül való história (1603). Székesfehérvár, 1957. 20.), ahonnan csak 1610-ben, fogolycsere útján szabadult. Kiszabadulásáról lásd a Haditanács feljegyzését Mátyás királyhoz: Bécs, 1610. szeptember 23. ÖStA KA HKR-Wien Akten, Karton 34 (1610 September) Reg., n° 28. Még 1613-ban is Magyarországon szolgált. Itteni pályafutása további részleteiről lásd Pálffy Géza: Veszprém a török korban. Veszprém, 1998 151. 124 Mercoeur és Chaligny franciaországi pályafutásáról részletesen lásd Sahin-Tóth Péter: La France et les Français..., i. m., 287-294 és Sahin-Tóth Péter: A francia katolikus ligától... i. m., 453-458. 125 Sahin-Tóth Péter: A francia katolikus..., i. m., 459. Mercoeur már 1598. március 24-én, bretagne-i kapitulációjával egyidőben kérte II. Fülöp közbenjárását a császárnál. Valószínű, hogy egyik bizalmi emberét már ekkor elküldte a prágai udvarba. La Huguerie: i. m., 417. és 419.
