Századok – 2004
Tanulmányok - Sahin-Tóth Péter: Lotaringia és a tizenöt éves háború V/1149
Sahin-Tóth Péter LOTARINGIA ÉS A TIZENÖT ÉVES HÁBORÚ A tizenöt éves, más elnevezéssel „hosszú török háborúban" (1593-1606) Magyarországon harcoló soknemzetiségű keresztény hadseregben a lotaringiaiak vagy a Lotaringiához (is) köthető katonaság jóval fontosabb szerepet játszott, mint azt a tartomány korabeli mérete, lakosságának száma és geopolitikai helyzete indokolná. Az alábbiakban arról kívánok áttekintést adni, milyen tényezők rejlenek e szerepvállalás mögött, s mely konkrét részletei tarthatnak számot a tizenöt éves háború története iránt érdeklődők figyelmére.1 1. Egy határállam egyensúlypolitikája A lotaringiai hercegek állama a 16-17. század fordulóján nem képezett összefüggő területet. Két legnagyobb alkotóeleme a tulajdonképpeni Lotaringiai Hercegség (fővárosa Nancy) és a Bari Hercegség (székvárosa Bar-le-Duc) volt.2 A két hercegséget számos kisebb-nagyobb, a hercegtől elvileg független világi vagy egyházi hűbérúr hatalma alatt álló város, uradalom területe szabdalta részekre. Ezek közül kétségkívül a metzi, a touli és a verduni püspökök világi joghatósága alá tartozók voltak a legnagyobbak és legjelentősebbek. A székvárosok maguk már évszázadokkal korábban lerázták a püspök és káptalanja fennhatóságát, és még a 14. században sikerült a császárral elismertetniük szabad birodalmi városi státusukat.3 Ugyanakkor Lotaringia és Bar hercege maga is több, a szomszédos államokba ékelődő exklávé hűbérura volt.4 1 A tanulmány elkészítéséhez szükséges kutatások támogatásáért (azok időrendi sorrendjében) itt fejezem ki köszönetemet a Francia Köztársaság kormányának, a budapesti Európa Intézetnek, a Magyar Ösztöndíj Bizottságnak, az « Andrew W Mellon Foundation East-Central European Research Fellows » programjának (Maison des Sciences de l'Homme, Párizs), az Országos Tudományos Kutatási Alapnak (F 6970 kutatási program), a Pro Renvoanda Cultura Hungáriáé Alapítvány « Osztrák-Magyar közös múlt » szakalapítványának és végül, de nem utolsó sorban a Habsburg-kori Kutatások Közalapítványnak. Λ 2 Lotaringia és Bar csak 1480 után került véglegesen egy kézbe. René, majd Antal herceg végrendeletükben oszthatatlan örökségnek nyilvánították a két hercegséget és tartozékaikat. Calmet, Augustin·. Histoire de Lorraine qui comprend ce qui s'est passé de plus mémorable dans l'Archevêché de Trêves, et dans les Evêchés de Metz, Toul et Verdun... etc. 6. köt. Paris, 1973. [a Nancyban 1745-ben megjelent kiadás reprintje] 395-398. 3 Mindazonáltal valódi szabad birodalmi városnak csak Metz tekinthető. Toul és Verdun bizonyos mértékig továbbra is püspöke hatalma alatt állt. Masson, Jean-Louis: Histoire administrative de la Lorraine. Des provinces aux départements et à la région. Paris, 1982. 37-38. 4 A középkori Lotaringia kialakulásáról, világi és egyházi területi felosztásáról tömör és világos áttekintés: Masson: i. m. 20-30. A hercegségek területi töredezettségéről a kora újkor elején lásd még Coudert, Jean: Le siècle d'or de la Lorraine indépendante. In: Parisse, Michel szerk.: Histoire de la Ldrraine. Toulouse, 1978. 230-231.
