Századok – 2004
Tanulmányok - Kenyeres István: A királyi és királynéi „magánbirtokok” a 16. században V/1103
A KIRÁLYI ÉS KIRÁLYNÉI „MAGÁNBIRTOKOK" A 16. SZÁZADBAN 1147 jezést használták.21 1 Úgy vélem, nem véletlen egybeesésről van szó. A koronabirtokok visszaállításakor nem csupán a gazdasági érveket vehették figyelembe: tudatosan olyan uradalmak kerültek a koronabirtokok közé, amelyek igazolhatóan már Mohács előtt is, majd a 16. század folyamán a királyi/királynéi „magánbirtokok" közé tartoztak, és elsődleges feladatuk az udvartartás költségeinek biztosítása volt. A 18. században történt meg a Habsburgok állami és magánjellegű jövedelmeinek valódi szétválasztása, és ekkor jöttek létre a koronabirtokok és a kamarai uradalmak mellett az uralkodócsalád magánbirtokai. Ennek első magyarországi „képviselője" nem volt más, mint Magyaróvár. Az uradalmat — a koronabirtokokkal szemben — nem kellett visszaváltani, ugyanis a 17. századi zálogolások után is kamarai kézben maradt, majd a birodalmi „állami banknak", a bécsi .Bemeónak kötötték le 2.200.000 Ft értékben. 1758-ban innen váltotta ki Lotharingiai Ferenc, aki 100.000 Ft általányt is fizetett a birtokra.21 2 Lotharingiai Ferenc 1749-ben vásárolta meg Holies és Sassin uradalmait (Nyitra megye) gróf Czobor Józseftől. A jó gazdának bizonyuló, hatalmas magánvagyonra szert tevő Ferenc császár halála után — többek között — ezekre az uradalmakra alapozta Mária Terézia és II. József a Habsburg-Lotharingiai ház „családi megélhetési alap"-ját, azaz családi magánvagyonát213 Mind Magyaróvár, mind pedig Holies az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásáig a család kezén maradt.214 THE DEMESNE (DOMINIUM) OF THE KING AND QUEEN IN THE 16TM CENTURY by István Kenyeres (Summary) The study departs from the pre-Mohács period in examining the „private estates" of the king and the queen in the 16th century. Already before 1526 a number of estates (such as Visegrád, Kontárom, Tata etc.) were reserved for the provision of the royal court. These were governed from the second half of the 15th century by an official called provisor castri Budensis, who administered the private revenues of the ruler. The medieval rulers of Hungary handed over to their wives rich estates and towns, such as the mining towns of the Garam valley, Zólyom, Óbuda, the island of Csepel, Diósgyőr and Munkács, as part of their dower. The last pre-Mohács queen who possessed important estates by this title was Mary of Habsburg, the wife of Louis II. Although after Mohács the number of royal estates decreased considerably, the widowed Mary continued to possess most of the queen's estates. In the 1530s and 1540s Mary, then residing in Brussels, drew some 25-35.000 Florins annually from her Hungarian possessions. It was as late as 1548 that the queen's brother, Ferdinand I finally masnaged to take over the queen's estates. At the same time, however, he revived the system of the royal demesne by subjecting the estates regained from Mary, among them Magyaróvár and Zólyom, together with other important sources of income, such as the mining chamber of Körmöcbánya and the thirtieth of Pozsony, to the Chamber of Lower Austria. The estate of Komárom was likewise subordinated to the same Chamber residing in Vienna. The study briefly presents the system of administration and the economic role of the three estates. The estate of Magyaróvár had a 211 Ld. pl. „Praefectus coronalis dominii Visegradiensis" vagy ,frefectoratus regio-coronalis dominii Vetero-Budensis" szemben pl. ,J)ominium ßscalis Regécz et Sárospatak" stb. Uo. 518., 520. 212 Ernst, Α.: Siedlungs- und Herrschaftsgeschichte i. m. 55.; Kettinger Gyula - Nagy Frigyes -Timár Lajos: A magyaróvári nagybirtok története. Bp., 1991. 12-13. 213 Mikoletzky, Hans Leo: Franz Stephan von Lotharingien als Wirtschaftspolitiker. Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchiv 13. (1961) 242-244. 214 Uő.: Holies und Sassin, die beiden Mustergüter des Kaisers Franz I. Stephen. Uo. 14. (1962) 190-212.
