Századok – 2004
Közlemények - Demény Lajos: Veress Endre a román–magyar közös múlt kutatásának szolgálatában I/89
116 DEMÉNY LAJOS 1931. október 28-án írt újabb levelében Bianu a megjelent Veress kötet rendhagyó jelentőségét hangsúlyozta. „Szavakban kifejezve sokkal gyengébben írtam meg, mit gondoltam és éreztem, milyen benyomást gyakorolt rám, amikor az ön Bibliografia-jánák I. kötetét megláttam".5 9 Négy év leforgása alatt három kötet jelent meg a ma is keresett és gyakran használt Veress-féle bibliográfiából. Már az első kötet kiadását elismerő beszámolók követték mind a román, mind a magyar folyóiratokban és a nagyközönségnek szánt hírlapokban. Még a bíráló hangvételű részletes beszámolók is azt jelezték, hogy alapvető munkával állunk szemben, amely a két nép közötti viszony történetének kutatásán nagyot lendít előre. A Veress kutatta román-magyar viszony, egyben az erdélyi és moldvai kapcsolatok egyik előszeretettel vizsgált vetülete a moldvai csángó-magyarság története volt. Ezen a téren is a legszorosabb együttműködésben állott a román szakemberekkel, közöttük loan Bianu, V A. Urechie, Augustin Bunea, loan С. Filitti, Nicolae Iorga, George Cálinescu, Vasile Mihordea, Iorgu Iordan és Radu Rosetti irodalmárokkal, nyelvészekkel történészekkel és közírókkal. Ebben a témakörben írt egyik legterjedelmesebb tanulmányát a Román Akadémia adta ki 1926-ban.60 Húsz éves volt, amikor 1888-ban Barangolás Romániában címen első cikksorozatát közölte a Vasárnapi Újságban a moldvai csángókról. Ezt megelőzően két nyarát töltötte Dormánfalván a csángók között, miközben apja, Veress Sándor ott az uradalmi birtok felmérését végezte. Az egyik cikkében a Tárgu Ocna (Aknaváros) vidékén élő csángók életéről értekezett. Csaknem egy egész tucatnyi cikket és tudományos értekezést tett közzé a hazai és külföldi folyóiratokban. Külföldi levéltári kutatásai közben is állandóan kereste a csángó történet forrásait, főleg római útjai alkalmával. Maga jegyezte fel: „Sok évi római kutatásom a moldvai csángókról is két kötetnyi okleveles anyagot eredményezett".6 1 Veress több cikket és tanulmány közölt az erdélyi román parasztság történetéről. Dévai tanársága alatt a helyi történelmi és régészeti társulat évkönyvében felhívást tett közzé a Horea-vezette 1784. évi parasztfelkelés kútfőinek feltárására és közlésére. Maga A Hóra-világ Hunyadmegyében címmel kiadta Ludwig Siess Szebenből küldött tudósításait 1784. november 9-től 1785. január 3-ig. Naplójegyzeteket közölt 1895-ben az Erdélyi Múzeum hasábjain is a Horea-felkelésről. Déva városa és Hunyad megye története több tanulmánya, forrásközlése tárgyát képezte. Hunyad vármegye bányászatának múltja cím alatt rövid áttekintést nyújtott az arany-, vas- és kőbányászat fejlődéséről a 15. századtól a 19. század derekáig. Tanulmánya mellékletében kútfőket is közölt. Kiadta I. Rákóczi György 69 uo. 60 Veress Andrei: Scrisorile misionarului Bandini din Moldova (1644-1650). In: Analele Academiei Romane. Memoriile Sectiunii Istorice. Seria III. Tom. VI. В. 1926. 333-397. Tanulmányát V А. Urechia kiadványa alapján készítette. Lásd: V A. Urechia: Codex Bandinus. Memoriu asupra serierei lui Bandinus delà 1646 urmat de text, însoÇit de acte §i documente. Uo. Serie II. Tom. XVI. В. 1893-1894. 1-335. 61 A Veress-féle gyűjtemény kiadatlan maradt, a kézirat súlyos hiányosságai miatt. Benda Kálmán és munkatársai állították össze és adták ki az 1467 és 1706 közötti időszakra vonatkozó csángó oklevéltárat Lásd: Moldvai csángó-magyar okmánytár 1467-1706. I-II. Gyűjtötte és sajtó alá rendezte Benda Kálmán, Jászay Gabriella, Kenéz Győző, Tóth István György. Szerkesztette, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta Benda Kálmán. Bp. 1989.
