Századok – 2004
Tanulmányok - Kenyeres István: A királyi és királynéi „magánbirtokok” a 16. században V/1103
1130 KENYERES ISTVÁN vásárlását és tenyésztését. A kapitány feladata volt a kocsmáitatás megszervezése is, de előírták, hogy „rossz vagy idegen bort" nem mérhet ki. Az utasításban számos olyan rendelkezést találunk, amely egyedülálló, és inkább az alsó-ausztriai területekre jellemző. Az egyik ilyen specialitás a jobbágytelkek adás-vétele és nyilvántartása volt. Minden ház vagy telek vétele és cseréje (eladása) ugyanis csak a falu bírája előtt történhetett meg, az ügyet a végleges határozat előtt a kapitány és az ellenőr elé kellett terjeszteni, akiknek tudta nélkül semmilyen ügylet nem mehetett végbe. A betelepülni kívánó alattvalónak be kellett mutatnia elbocsátó levelét, amelynek tartalmaznia kellett, hogy hol lakott korábban, és azt is, hogy az uradalom hozzájárult elköltözéséhez. A kapitánynak ezután be kellett írattatnia a rendes urbáriumba, hogy az adott telket kitől vették, milyen áron, milyen a jószág minősége, és milyen adók és szolgálatok tartoznak hozzá.12 9 A kapitánynak és az ellenőrnek a jobbágyok, alattvalók hagyatékainak rendezése során is számos teendője akadt. így például amennyiben egy alattvaló (jobbágy) vagy egy zsellér természetes örökös nélkül meghalt, akkor — ahogy Magyarországon máshol is szokásban volt — a telke és a hagyatéka a földesúrra, azaz az uralkodóra, illetve annak magyaróvári uradalmára szállt. Magyaróváron előírták, hogy a kapitány és az ellenőr a hagyatékot becsüljék fel, majd adják el, és a befolyt összeggel számoljanak el. A telket pedig be kellett telepíteniük, semmiképpen sem hagyhatták lakatlanul. Amennyiben az alattvaló nagykorú örökös hátrahagyása nélkül halálozott el, akkor a kapitánynak és az ellenőrnek a hagyatékról leltárt kellett felvenniük, és azt egy, a várban erre rendszeresített könyvbe kellett bemásolniuk. Ezt követően a hagyaték gondozója az uradalom volt, a törvényes örökös gyámja pedig, a földesúr nevében, a kapitány és az ellenőr. Amikor a jobbágy gyermeke nagykorúságát elérte, a kapitány és az ellenőr köteles volt — a haszonnal együtt — az örökséget átadni.13 0 A kapitány feladatkörébe tartozott a katonai élelmezés egyik legfontosabb jövedelemforrásának, a győri püspöki és káptalani tizedek bérletének intézése is. Előírták, hogy Húsvét és Pünkösd között nemcsak az uradalom kilenced-köteles birtokait, hanem a győri püspöktől és káptalantól bérelt tized-köteles földeket is szemlélje meg. A helyszíni bejárás után egy hozzávetőleges költségvetést kellett készítenie, hogy mennyiért lehetne a tizedet bérbe venni. Ez alapján döntött az uralkodó (illetve az Udvari Kamara) a tized bérbevételéről. A tizedek beszedése már újfent a kapitány feladata volt. I. köt. 399^423. Hogy a váruradalmat is kezelő kapitány latin megnevezése a prefektus volt, Óvár esetében is igazolható, Id. a Magyar Helytartótanács az Alsó-ausztriai Kamarának, 1549. dec. 17. R. Kiss István: A magyar helytartótanács I. Ferdinánd korában és 1549-1551. évi leveleskönyve. Bp. 1908. 211. (No. 195.) 129 Ugyanezt a rendelkezést tartalmazza az uralkodó által Ludwig Rainer frankenburgi Pflegernek 1570. január 2-án, Prágában kiadott utasítás. ÖStA HKA Instruktionen (=Inst.) No. 195. fol. 2v-3r. 130 Szinte szó szerint megegyezik a frankenburgi Pfleger utasításának vonatkozó része. Uo. fol. 3v-4r. A horni uradalom Pflegerének szóló 16. század végi utasítás a hagyatékok leltározását, megőrzését és az örökösöknek történő átadását illetően ugyanezen rendelkezéseket tartalmazza. Reingrabner, Gustav. Eine Anweisung für den Horner Pfleger aus dem 16. Jahrhundert. Das Waldviertel 33. (44.) (1984) 7-9. sz. 131-132.
