Századok – 2004
Tanulmányok - Pálffy Géza: Koronázási lakomák a 15–17. századi Magyarországon. Az önálló magyar királyi udvar asztali ceremóniarendjének kora újkori továbbéléséről és és a politikai elit hatalmi reprezentációjáról V/1005
1060 PÁLFFY GÉZA A mindkét alkalommal a budai vár nagy tánctermében megrendezett nyilvános lakoma szertartásrendje jól ötvözte az erre az időre már hallatlan részletességgel és általános alaprajzokkal is szabályozott bécsi nyilvános lakomák ceremóniáit,26 9 valamint a fentiekben felvázolt évszázados magyarországi hagyományokat. S noha a díszebéddel kapcsolatos előkészületeket már valóban modern hivatalok, sőt, például az étkészletek esetében korszerű porcelánmanufaktúrák végezték,2'0 a 17. század végére kialakult ceremóniarend élemei többségében mégis szinte változtatás nélkül éltek két évszázad múltával is tovább. Számottevő különbséget pusztán az okozott, hogy a nyilvános lakomák a 18. század közepétől — minden ellenállás dacára — a bécsi udvarban (is) egyre ritkább és formálisabb rendezvényekké váltak. Ennek ellenére nem szűntek meg, noha az asztalhoz ülők a 19. század első felétől már gyakran egyetlen falatot sem fogyasztottak a jelképesen feltálalt, ugyanakkor valódi fogásokból.27 1 Jókai tehát tökéletesen rögzítette a magyar koronázási bankettekre is kiható markáns változást, amikor Ferenc József lakomája kapcsán „forma szerinti királyi ebédről" beszélt.27 2 Ha hihetünk a téma legjobb osztrák kutatójának, Ferenc József budai díszebédje uralkodása egyetlen nyilvános lakomája volt, amelyet ráadásul a saját szertartása keretében megkoronázott felesége, Erzsébet királyné lakomájával együtt tartott. Mindez igaz volt IV Károly budai koronázási bankettjére is, amelyet ugyancsak ő és hitvese (Zita királyné) Mátyás-templombeli közös koronázása után rendeztek.27 3 A formálissá válás ellenére mindkét lakoma komoly ceremoniális szereppel bírt, mind a bécsi udvar dinasztikus törekvései, mind a magyar politikai elit nemzeti (ön)reprezentációja és fokozatosan formálódó történeti emlékezete szempontjából.27 4 A budai vár nagytermét mindkét esetben szinte ugyanúgy rendezték be, mint a 17. század második felében a pozsonyi vagy a soproni lovagtermet. Az asztal ugyan patkóalakú volt, amilyenné a 18. század első felében megváltozott bécsi szokásokat követve a magyar uralkodókoronázások esetében először Mária Terézia 1741. június 25-én tartott pozsonyi ebédjén vált,27 5 de továbbra is háromlépcsős emelvényen állt. A királyi pár felett ekkor is ott díszelgett a hatalmas vörösbársony baldachin, a székek fajtája teljesen megfelelt a 17. századi gyakorlatnak (azaz karfás karosszéke csak az uralkodópárnak volt), és természetesen nem hiányoztak a már a középkorban használt országzászlók sem. A szép számú kor, hogy Ferenc József kifejezetten nagyszabású, gondosan és művészien előkészített koronázását ténylegesen nem lehet összemérni IV Károlynak a háború közepette tartott, sokkal szerényebb szertartásával. 269 1. Haslinger: Einige Beispiele 62-65. és az említett alaprajz: 63.: 18. ábra. 270 Egy szemléletes analógpélda 1814-ből: I. Haslinger: Der Kaiser speist 56-57. és Die öffentliche Tafel 225.: Nr. 144. 271 1. Haslinger: Der Kaiser speist 54-56. 272 Molnár Ferenc ugyanakkor „szimbolikus ebédnek" (Koronázási Album 122.), az események főszervezője, a Magyar Királyi Operaház intendánsa (1912-1918), Bánffy Miklós pedig .jelképes lakomának" (Bánffy M. : Emlékeimből 42.) nevezte az 1916 végi bankettet. 273 I. Haslinger: Der Kaiser speist 57. 274 Ezzel kapcsolatban vö. (további bőséges irodalommal): Sinkó Katalin: Ferenc József: a dinasztikus és a nemzeti reprezentáció versengése és dualizmusa. In: Császár és király 19-22. és Történelem - kép 527-722. passim. 275 S. Holcík: A pozsonyi koronázási ünnepségek 38.; 1712'-ben III. Károly lakomáján még a régi szokásoknak megfelelő, hosszúkás asztalt használtak. ÖStA HHStA ZA Prot. Bd. 7. fol. 148.; PL Acta Radicalia, Classis V Nr. 479. p. 77. és Uo. Archívum ecclesiasticum vêtus Nr. 371/5. p. 32.
