Századok – 2004
Tanulmányok - Pálffy Géza: Koronázási lakomák a 15–17. századi Magyarországon. Az önálló magyar királyi udvar asztali ceremóniarendjének kora újkori továbbéléséről és és a politikai elit hatalmi reprezentációjáról V/1005
1058 PÁLFFY GÉZA amelyeket feketére pácoltak, majd egy aranyművessel ezüsttel vontak be, és végükre egy „koronát" helyeztek.26 0 A ceremóniarend gondos kidolgozását mutatja, hogy az étekfogómestereknek a pénzügyi adminisztrációban betöltött rangja tökéletesen követte az egyre kevésbé előkelő szobákban álló asztalok rangsorbeli helyzetét. Amíg tehát a magyar kancellár asztalához Rauch Dániel szlavóniai főharmincados személyében egy tapasztalt és igen elismert hivatalnok, a személynökéhez pedig a kamara pénztárnokajutott, addig a rangsor végén álló szabad királyi városok és özvegyek követeinek egy számvevősegéddel, egy fogalmazóval és egy helyettes harmincadellenőrrel kellett megelégedniük.261 Miként későbbi példák alapján feltételezhetjük, a nádor és tanácsadóinak befolyása az ő kijelölésükben is számottevő volt (különösen a felsőtábla asztalainál),26 2 ugyanakkor ebbe a személynöknek és a Magyar Kamara mindenkori elnökének is komolyabb beleszólása lehetett. 1655-ből mindemellett még az is rekonstruálható, hogy a Pozsonyba átvonult bécsi udvari konyha (Hofküche) miként szervezte meg a 21 asztal egyáltalán nem könnyű ellátását. Természetesen ennek rendje is megfelelt a mindent uraló rangtiszteletnek. Eszerint az udvari főszakács (Mundkoch) és segítői a császár személyes konyháján (Mundküche) az ezüst csészét használók, azaz a királyi asztal (1.) mellett az annál felszolgálók, a felsőtábla és a bécsi udvar tagjai (2-6.), valamint az alsótábláról a kancellár (7.), a személynök (8.), a prépostok (12.) és az apátok (13.), továbbá a bécsi kamarások (21.) asztalaira főzött. Az ón csészét használó, maradék tíz asztalra (9-11. és 14—20.) ugyanakkor az ún. nagy konyhában („in der grosßen kuchl") készítették az ételeket, miközben a kenyérsütést a bécsi Bäckerei egymaga végezte, a sültek elkészítését pedig a császárné olasz konyhája („der kaiserin wellischen kuchel") vállalta magára.263 Mindennek azért volt különös jelentősége, mert ismereteink szerint az asztalok kiosztása és kiszolgálása 1687-ig teljesen változatlan maradt,26 4 és csupán a Magyar Királyság felszabadítását követő területi növekedéssel megszaporodó követlétszám miatt 1712-ben változott meg valamelyest.26 5 Az országgyűlés vendégül látása, valamint az ökörsütés, a bor- és kenyérosztogatás fémjelezte néplakoma azonban — mint Jókai tudósított róla — évszázadok múltán is gyakorlatban maradt. Noha 260 „14 von harten holz schwarz gebaizte stäbelraaister stäb; seindt solche von dem goldtschmidt Obenher mit silber beschlagen worden; auff jeden stab die cron zustehen" Az ezüstözés munkáját kivéve a pálcákat a Magyar Kamara megrendelésére Hans Pietenbauer „burger und träxler in Wienn" gyártotta le. Mindezek összesen 25 rajnai forint 33 krajcárba kerültek. OSzK Kt. Fol. Germ. 652. fol. 7-8.; egy a 17. századból fennmaradt, hasonló (udvarmesteri) stáb: Die öffentliche Tafel 254.: Nr. 185. 261 A személyek azonosításához elsősorban Fallenbiichl Zoltán kutatásainak eredményeit használtuk: Állami (királyi és császári) tisztégviselők a 17. századi Magyarországon. Adattár. Bp. 2002. (Nemzeti téka), de köszönjük Gecsényi Lajos saját gyűjtésű adatait is. 262 ÖStA HHStA ZA Prot. Bd. 4. Index fol. 64. és ÖStA HHStA ÄZA Kart. 5. Nr. 4. fol. 243.: „Nunc pro imminenti coronationis actu desideratur, an quoque tot stratis mensis opus erit? Et quinam in singulis praecipui sint, caeterosque deinde ad se recipiant?" (1681) és MOL Ν 49 Köt. 4. pag. nélkül: „Designatio fiendae inaugurationis augustissimae imperatricis Eleonorae Magdalenae Theresiae pro regina Hungáriáé." 263 ÖStA HHStA ÄZA Kart. 5. Nr. 4. fol. 240. 264 ÖStA HHStA ZA Prot. Bd. 4. fol. 279-280. 265 Uo. Bd. 7. fol. 151-152. és PL Archívum ecclesiasticum vetus Nr. 371/5. pp. 37-39.
