Századok – 2004
Tanulmányok - Pálffy Géza: Koronázási lakomák a 15–17. századi Magyarországon. Az önálló magyar királyi udvar asztali ceremóniarendjének kora újkori továbbéléséről és és a politikai elit hatalmi reprezentációjáról V/1005
1048 PÁLFFY GÉZA nak fel az ebéd alatt.21 0 Mindez ékesen tanúskodott arról, hogy az asztal körüli szolgálat elemei fokozatosan írásban is részletesen szabályozott, szinte színházi jelleget öltő szertartásrenddé forrtak össze. 5. cl. A ceremónia egyéb elemei A 17. századtól mindezeken túl a királyi asztal szertartásrendjének további elemeit is egészen részletesen ismeijük. Függetlenül attól, hogy a koronázást Pozsonyban vagy ritkábban Sopronban (1622, 1625, 1681) tartották, a bankettek helyszínét mindig hasonló módon és egészében a bécsi nyilvános lakomák szokásainak megfelelően rendezték be. Pozsonyban 1608-tól kezdve erre már minden alkalommal a vár lovagtermében (Ritterstube, triclinium equitun) került sor, azaz az esemény helyszíne — a 16. századdal ellentétben — már nem a városbeli érseki palota volt. Sopronban ugyanakkor általában az Esterházy-palota melletti uralkodói szállás nagytermében tartották a lakomákat, melyhez — amennyiben a szép számú résztvevő számára a hely szűknek bizonyult, mint például 1681-ben — akár szobákat is hozzányithattak.211 A lakoma helyszínét ezt követően a bécsi főudvarmester irányítása alatt, de a magyar királyi udvarmester segítségével készítették elő, hiszen a császárvárosi nyilvános lakomák gyakorlatát az előbbi ismerte, miközben az utóbbi a Magyar Királyságot reprezentáló, nélkülözhetetlen kellékekről gondoskodott. Az eddig előkerült szórvány adatok szerint az előkészületek költségeinek egy tekintélyes részét az Udvari Kamara és az udvari fizetőmester (HofZahlmeister), másik részét a Magyar Kamara biztosította?12 A költségek szimbolikus megosztását jól jelzi, hogy míg a bécsi főudvarmester „marsallbotját" az Udvari, addig a magyar udvar- és étekfogómesterét a pozsonyi Magyar Kamara készíttette el.21 3 Az általában németalföldi falikárpitokkal (Spalier) felékesített terem végében a hosszú királyi asztalt mindig egy hosszúkás, általában háromlépcsős emelvényre állították. Ez általában a terem felét foglalta el, és díszes török szőnyegekkel borították. A 17. századtól ez korántsem számított különlegességnek, hiszen a koronázótemplom szentélyében álló uralkodói trón is egy piros-fehér-zöld posztóval díszített török szőnyegen állt, sőt 1687-ben a bécsi udvarhölgyek templombeli helyét is ez fedte.214 Az asztalt ugyanakkor vörös posztóval takarták le, és a fentiekben már ismertetett rangjelző értékkel bíró székeket helyezték melléje, miközben az uralkodópár és a trónörökös fölé aranyszínű baldachint feszítettek 210 ÖStA HHStA ZA Prot. Bd. 4. fol. 245. és fol. 271-272.: Lit. Β. 211 „Unter dessen war in der ritterstuben (warzue man auß dem gräfflichen Esterhasischen in daz nebenhauß zwey zimraer zusammen gebrachen) die taffei geordnet." Uo. fol. 28. 212 Ezekből néhány igen érdekes példa: OSzK Kt. Fol. Germ. 652. fol. 2-28. (1681, számlák különféle élelmiszer-vásárlásokról a Magyar Kamara megrendelésére, elsősorban a bécsi Hofkeller és Hofküche szükségletére a koronázási banketthez) és Uo. Quart. Germ. 580. fol. 2-3. (1681, két számla), valamint Uo. Fol. Germ 753. fol. 13-25. (1655, különféle számlák és listák) 213 „mit ihren stábén, so man ihnen von Hoff- und der Ungarischen Cammer außgegeben." ÖStA HHStA ZA Prot. Bd. 4. fol. 30. 214 Uo. fol. 248. Emellett a török szőnyeg a cseh koronázási banketteken is divatba jöhetett, hiszen 1836 szeptemberében, az utolsó cseh királykoronázás alkalmával az uralkodó karosszéke alatt szintén egy ilyet helyeztek el. Ingrid Haslinger: Einige Beispiele zum Tafelzeremoniell der Habsburger im 19. Jahrhundert. In: Die kaiserliche Tafel 70.
