Századok – 2004
Tanulmányok - Pálffy Géza: Koronázási lakomák a 15–17. századi Magyarországon. Az önálló magyar királyi udvar asztali ceremóniarendjének kora újkori továbbéléséről és és a politikai elit hatalmi reprezentációjáról V/1005
KORONÁZÁSI LAKOMÁK A 15-17. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON 1043 Az ülésrendben a 17. században bekövetkezett változások összességében szemléletesen tükrözték mindazokat a folyamatokat, amelyek részben a bécsi nyilvános lakomák gyakorlatában és a korabeli diplomáciai szokásokban, részben a magyar rendek és az udvar viszonyában, valamint a magyar politikai elit struktúrájában végbementek. Bár olyan jelentős fordulatról nem beszélhetünk, mint amilyen Hunyadi Mátyás 1490. évi halálát követően történt, hiszen az ülésrendet továbbra is a bécsi főudvarmester szabta meg, azaz ez alapjaiban nem sérthette a császárvárosi lakomák szertartásrendjét, ennek ellenére a rendek képviselete tekintélyes mértékben növekedett. Mindez jól szimbolizálta, hogy a Magyar Királyság politikai (világi és egyházi) elitje 1608 után új erőre kapott, a rendi nemzet reprezentációs önkifejezése tetemesen felértékelődött,18 5 még ha Magyarország továbbra is vitathatatlanul a Hofburg irányította Habsburg Monarchia szerves része maradt. Jóllehet az asztalnál a főudvarmesternek különféle finom módszerekkel (jobb és bal oldalra ültetés, előmetélők állítása, karosszékek fajtája és különféle színekkel való bevonása stb.) lehetőség nyílott a helyet foglalók rangjának érzékletes kifejezésére, a rendek részvételének fokozatos növekedése mégis alapvető jelentőséggel bírt. Miután ugyanis 1655-ben előbb III. Ferdinánd harmadik felesége, Mária Eleonóra (jún. 6.), majd Lipót főherceg koronázása (jún. 27.) alkalmával a bécsi ceremónia-jegyzőkönyvben rögzítették az asztali szertartásrendet,186 ez ettől kezdve már a Hofburghan is olyan érvényt kapott, és gyorsan olyan bevett hagyománnyá vált, hogy megváltoztatni csak nagyon komoly politikai konfliktus árán lehetett volna. Ennek jelentőségét legjobban az mutatta, hogy a három magyar főméltóság még több mint 250 esztendővel később, 1916. december legvégén, az utolsó magyar koronázási lakomán, IV Károly díszebédjén is ott ülhetett. 5. c. Változások az asztal körüli szolgálatban Az ülésrenddel ellentétben az asztal körüli szolgálatban a 17. században pusztán néhány szerényebb, de ugyancsak beszédes változás következett be. Miként az említett 1647. évi főudvarmesteri tervezet egyértelműen elismerte, az asztal körül tevékenykedő magyar főméltóságok és egyéb tisztségviselők, valamint az étekfogók személyének megnevezése továbbra is „a magyar urak" kiváltsága maradt.18 7 Míg azonban 1563-ban és 1572-ben — nádor nem lévén — az esztergomi érsek-helytartók vezette magyar tanácsosok véleménye volt a meghatározó, a 17. században e téren is egyre erősödött a nádor befolyása. Sőt, a század közepére bevett szokássá vált, hogy a nádor (részben az udvar- és az étekfogómesterrel együtt) írásban nevezte meg az asztal körüli szolgálatban résztvevőket, azaz a kézmosásban segédkezüket, az előmetélőket, a pohárnokokat és az étekfo-schwartzen kurtzen klaide und mantel, doch das rothe kappel aufhabent, in die ritterstube gekhommen, und hat aldorth zue seitten gewarttet, biß Ihro Mayestäteten den ersten trunckh gethan, desßen gegenwarth aber ist dissimuliert wordten." ÖStA HHStA ZA Prot. Bd. 4. fol. 17-18. és fol. 32. 185 Vö. Galavics G.: A Habsburgok 12. 186 ÖStA HHStA ZA Prot. Bd. 1. pp. 501-508., ill. pp. 522-525. 187 „Die jenigen cavalier, so Ihrer Mayestät zur tafel dienen, sowohl auch, die da die speisen auftragen werden, benennen die herrn Ungern." OSzK Kt. Fol. Germ. 1116. fol. 13.
