Századok – 2004
Tanulmányok - Pálffy Géza: Koronázási lakomák a 15–17. századi Magyarországon. Az önálló magyar királyi udvar asztali ceremóniarendjének kora újkori továbbéléséről és és a politikai elit hatalmi reprezentációjáról V/1005
1036 PÁLFFY GÉZA hiszen a lakomával kapcsolatban például úgy fogalmazott, hogy az uralkodó „lovon visszatér szállására az ebéd elfogyasztására, ahol az asztalra, amelynél étkezik, odateszik a koronát, a jogart és az országalmát, s neki annál Magyarország tisztségviselői, és nem más nemzetiségűek szolgálnak fel."153 A magyar tanácsosokhoz hasonlóan a 17. század közepétől a bécsi főudvarmester is egyre nagyobb figyelmet fordított a királykoronázások ceremóniarendjének írásbeli rögzítésére. Noha a fontosabb udvari események ceremóniáinak hivatalos jegyzőkönyvezése (azaz ún. Zeremonialprotokollok vezetése) a bécsi udvartartás átfogó reformjának keretén belül végül 1652 szeptemberétől kezdődött meg,15 4 ennek ellenére IV Ferdinánd 1647. évi pozsonyi koronázására — a korábbi évtizedek ünnepségeiről készült jelentések (relationes) alapján15 5 — a főudvarmesteri hivatalban már készült egy részletesebb vélemény.15 6 Ez figyelemre méltó módon egyedül a lakoma ülésrendjét szabályozta (azt külön rajzban is), az asztal körüli szolgálat módját nem. Ez a ceremónia-tervezet azonban nem volt azonos a lakoma egyik résztvevője, Ernst Adalbert von Harrach kardinális naplójában említett Ceremóniáiéval,157 azon ugyanis a bíboros biztosan a koronázás egyházi részét szabályozó Pontificale Romanumot értette. 1652-től azután egészen az Osztrák-Magyar Monarchia 1918. évi felbomlásáig a magyar királykoronázások tényleges lefolyásának írásba foglalása egyre részletesebb formában mindig megtörtént.15 8 Ezekből tudjuk, hogy a bécsi előkészületeknél — a rendek gyakorlatához hasonlóan — majd mindig figyelembe vették a korábbi szertartások tapasztalatait. Erre jellegzetes például szolgál Mária Eleonóra királyné 1655. júniusi koronázásának megtervezése. Ennél bizonyíthatóan átnézték az 1613. és 1622. évi királynéi, valamint az 1625. évi királykoronázás fennmaradt iratait, de használták hozzá Franz Christoph Khevenhüller neve-153 „Quo peracto [rex] eques revertitur in hospitium suum ad sumendum prandium, ubi in mensa, super quam prandet, deponitur corona, sceptrum et pomum, et officiales Hungáriáé, et non aliae nationes ministrant ei ad mensam." MOL Ν 114 Köt. 16. fol. 92. 154 Mark Hengerer: Die Zeremonialprotokolle und weitere Quellen zum Zeremoniell des Kaiserhofes im Wiener Haus-, Hof- und Staatsarchiv. In: Quellenkunde der Habsburgermonarchie 78-80.; Andrea Sommer-Mathis: Theatrum und Ceremoniale. Rang- und Sitzordnungen bei theatralischen Veranstaltungen am Wiener Kaiserhof im 17. und 18. Jahrhundert. In: Zeremoniell als höfische Ästhetik 514-515.; J. Duindam: Vienna and Versailles 195-196. 155 Szinte szó szerinti egyezés miatt például bizonyosan használták a tervezet összeállításához az 1608. évi koronázás egyik részletes német nyelvű leírását. OSzK Kt. Fol. Germ. 1116. fol. 16-29. 156 „Unvorgreiffliches guettachten, wie die ungerische khönigliche crönung Ihrer Mayestät etc. Ferdinandi 4ti anzustellen." Uo. fol. 1-14., a lakomára: fol. 11-14., az ülésrend rajza: fol. 12. A bécsi főudvarmesternek azonban — mint utaltunk rá — már 1563 óta komoly szerepe volt a magyar koronázás szertartásának előkészítésében, ami 1608 után sem változott meg, sőt talán még erősödött is. Vö. például 1608-ból: „Trautsonius, cui Ceremoniarum praefectura vnice commissa". OSzK App. H. 705/1. 157 ,,La Ceremónia passö tutta quasi come sta nel Ceremoniale." ÖStA, Allgemeines Verwal. tungsarchiv [a továbbiakban AVA], Familienarchiv Harrach, Hs. 477. 16. Guigno - Vienna. Itt szeretném külön megköszönni Alessandro Catalano barátomnak, hogy az általa hamarosan megjelentetendő naplónak a magyar koronázásra vonatkozó szövegét önzetlenül rendelkezésemre bocsátotta. A rendkívüli forrásértékkel bíró naplóra újabban Alessandro Catalano·. Die Tagebücher und Tagzettel des Kardinals Ernst Adalbert von Harrach. In: Quellenkunde der Habsburgermonarchie 781-789. 158 Ld. a részletes hivatkozásokat egészen 1712-ig az ÖStA ZA Prot, alapján a Függelék I. részében.
