Századok – 2004
Tanulmányok - Pálffy Géza: Koronázási lakomák a 15–17. századi Magyarországon. Az önálló magyar királyi udvar asztali ceremóniarendjének kora újkori továbbéléséről és és a politikai elit hatalmi reprezentációjáról V/1005
KORONÁZÁSI LAKOMÁK A 15-17. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON 1027 tartott koronázási lakomán10 4 a hosszúkás királyi asztalra az új magyar uralkodó elé valóban odakerült a Szent Korona, a jogar és az országalma, mint azt a magyai' tanácsosok 1561 tavaszán nyomatékosan kérték. A felszolgálás rendje ugyancsak teljesen megfelelt a magyar politikai elit akaratának, azaz az étekfogók — mint mind Liszthy, mind Istvánffy, de még a bártfai követek és egy korabeli német beszámoló is külön hangsúlyozták — csak magyar nemesifjak voltak,10 5 ha hihetünk a körmöci követek jelentésének, akkor a javasolt negyvenből végül 24 fő. Ezek egymást a több órás étkezés alatt úgy váltották, hogy mindig csak tizenketten voltak szolgálatban. Egy-egy étket — mint a középkorban is — általában négyen hoztak be, így a körmöcbányai követek jelentése szerint összesen mindegyikükre kétszer kelült sor.10 6 A tervezethez képest egyedüli különbséget az jelentett, hogy Balassi János munkájára nem volt szükség, hiszen Bánffy István köszvénye ellenére annyira összeszedte magát, hogy aranyozott fehér elefántcsont pálcájával1 0 ' még az étekfogók előtti felvonulásra is kész volt. Mindez azt jelentette, hogy Miksa király koronázási lakomája alkalmával a ceremóniarend asztal körüli szolgálatot érintő részében 1563-ban szinte teljesen életre kelt a Jagellók késő középkori budai udvarának gyakorlata. A magyai" tanácsosokjavaslatainak hatására tehát e téren az évtizedekkel korábbi hagyományok szilárdan éltek tovább. A ceremónia néhány más elemében azonban lényeges különbség következett be. Ezek legfontosabbika az ülésrend gyökeres megváltozása volt. A beteges Ferdinánd császár és király távollétében — aki Forgách Ferenc pozsonyi prépostnak a Szent Márton dóm szomszédságában fekvő házában étkezett10 8 — a hosszú királyi asztalnál ugyanis az asztalfőn ülő Miksán kívül mindössze négyen kaptak helyet: az uralkodó jobbján Johann Jakob Khuen von Belassy (Belasi) salzburgi109 és Oláh Miklós esztergomi érsek, balján pedig Tiroli Ferdinánd és Károly főhercegek. Bár biztosak lehetünk abban, hogy a magyar világi és egyházi elit képviselői az előző napokban tartott tárgyalásokon ez ellen tiltakoztak, ellenállásuk nem járt »ikerrel. S noha a Magyai· Királyság országainak zászlai az asztal közvetlen közelébe kerültek, az ülésrend átalakulása komoly változást jelzett. Valójában ugyanaz következett be ekkor, mint Beatrix királyné 1476. évi székesfeh érvári koronázási lakomáján, csak radikálisabb módon. Mivel a spanyol 104 A lakomát egy korabeli német nyelvű beszámoló „fruemall"-nak titulálta. ÖStA HHStA UA AA Fasz. 87. Konv. C. fol. 11., vö. még nyomtatott változata: OSzK App. H. 376. 105 „Mensae inserviebant soli Hungari, et dapes adferebant filii baronum et magnates." M. G. Kovachich: Solennia inauguralia 21.; „Epulas mensis intulere nobiles Ungari adolescentes." Ν. Isthvanfi: Historiarum 425.; „Inserviverunt autem regi ad mensam non extranei, sed Hungari officiales." M. G. Kovachich: Scriptores rerum Tom. I. 142.: Nr. XXII. és „Irer Majestät haben lautter Hungern zu tisch gedient, unnd sich in allen Sachen so embsig, fleissig, statlich unnd gehorsamblich gegen Irer Majestät erczaigt, das sy on allen zweifei solches von inen mit sundern gnaden vermerckht, und es gegen ir willen unerkehndt nicht lassen werden." OStA HHStA UA AA Fasz. 87. Konv. G fol. 11., ill. OSzK App. H. 376. 106 Krizko Pál: Az 1563. évi koronázási ünnepély. Századok 11. (1877) 44. 107 „cum eburneo auratoque scipione" — mint ez Istvánffyt megragadta: N. Isthvanfi: Historiarum 425. 108 Bár nem tudjuk, hogy kivel, de feltételezhetően néhány további családtaggal és követtel együtt. Erre a már említett források mellett vö. még OSzK App. H. 376. 109 Az ő meghívását (a passaui püspök mellett) Miksa főherceg 1563. június 3-án Bécsben kelt levelében külön kérte apjától. MOE IV 506.: Nr. XVIII.
