Századok – 2004
Tanulmányok - Pálffy Géza: Koronázási lakomák a 15–17. századi Magyarországon. Az önálló magyar királyi udvar asztali ceremóniarendjének kora újkori továbbéléséről és és a politikai elit hatalmi reprezentációjáról V/1005
KORONÁZÁSI LAKOMÁK A 15-17. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON 1015 ti félévszázad magyar koronázási és egyéb udvari nyilvános lakomáinak ceremóniáiba. 3. A késő középkori hagyományok: koronázási lakomák a Mohács előtti Magyarországon A magyar középkorból sajnos ez ideig egyetlen magyar királykoronázási lakomáról sem rendelkezünk bővebb leírással, csupán pompás lefolyásának egyszerű említésével.5 0 Ez magyarázza, hogy a koronázás-történetek szinte kivétel nélkül mellőzik a szertartás világi része utolsó mozzanatának részletesebb bemutatását. Az esemény rekonstruálását jelentősen nehezíti, hogy mind a római egyház szertartáskönyve (Pontificale Romanum), mind a fennmaradt egyéb koronázási ordók51 pusztán az egyházi ceremónia rendjét adják meg, a túlnyomórészt magyar eredetűnek tartott5 2 világi részről nem szólnak. Ennek elsősorban az lehet az oka, hogy az utóbbinak eddigi ismereteink szerint a középkorban nem volt külön szertartáskönyve, és kialakulását, majd fejlődését a mindenkori hagyományok és a magyar politikai elit aktuális érdekei határozták meg.5 3 így a lakomák ceremóniarendjét is elsősorban a királyi udvar nyilvános ünnepi étkezéseinek aktuális szokásai alapján alakíthatták ki. A német-római császárok koronázási ebédjével ellentétben ugyanis, mely esetében a Német Aranybulla (1356) szabályozta az egyes örökletes udvari főméltóságok (Erzürnter) feladatait,54 a középkori Magyarországon az udvari főtisztségviselőknek a koronázás alatti teendőit nem határozta meg törvény vagy egyéb rendelkezés, így a díszebédeket bizonyosan a mindenkori udvari gyakorlat alapján szervezték meg. Noha a középkori királykoronázási lakomákról ez ideig egyetlen részletesebb forrás sem került elő, ezek ceremóniáját nagyjából mégis körvonalazni tudjuk. Az 1526 előtti félévszázadból ugyanis rendelkezünk két királynéi koronázási díszebéd, nevezetesen Hunyadi Mátyás második felesége, Aragóniai Beatrix királyné 1476. évi és II. Ulászló hitvese, Candale-i Anna (Anne de Foix) 1502. évi székesfehérvári koronázási lakomája részletes leírásával, sőt Beatrix esetében — hála Peter Eschenloer boroszlói jegyző és Hans Seybold pfalzi követ alaposságá-50 1440, I. Ulászló: János M. Bak: Königtum und Stände in Ungarn im 14.-16. Jahrhundert. Wiesbaden 1973. (Quellen und Studien zur Geschichte des östlichen Europa VI.) 189.: Anhang II. E. és Bartoniek E.: A magyar királykoronázások 40-41.; 1490: A. Bonfini: A magyar történelem tizedei 934.: 4.10.125. 51 J. M. Bak: Königtum 165-190.: Anhang II. 52 Fügedi Erik: Uram, királyom... A XV századi Magyarország hatalmasai. Utószó: Érszegi Géza. Bp. 2004. [az 1974-ben megjelent kötet reprint jellegű kiadása] 58-61. 53 Amint ezt Fügedi Erik ragyogóan kimutatta. Fügedi Ε.: A magyar király 269-272. és Uő.: Uram, királyom 55. 54 Albert Huykens: Die Krönungsmähler im Reichssaal des Aachener gotischen Rathauses. Zeitschrift des Aachener Geschichtsvereins 66-67. (1954-1955) 43-46., vö. még Heinz Schümann: Kaiserkrönung. Wahl und Krönung in Frankfurt nach den Bildern der Festbücher. Dortmund 1982. (Die bibliophilen Taschenbücher 280.) 31-33.; Hildegard Hoos: Kaiserliches Krönungsmahl im Frankfurter Rathaus, dem Römer. In: Tafeln bei Hofe 63-64.; Bernd Herbert Warlger: Kaiserwahl und Krönung in Frankfurt im 17. Jahrhundert. Frankfurt 1994. (Studien zur Frankfurter Geschichte 34.) 122-123. és legújabban Patricia Stahl: Im großen Saal des Römers ward gespeiset in höchstem Grade prächtig. Zur Geschichte der kaiserlichen Krönungsbankette in Frankfurt am Main. In: Die öffentliche Tafel 58.
