Századok – 2004
Tanulmányok - Pálffy Géza: Koronázási lakomák a 15–17. századi Magyarországon. Az önálló magyar királyi udvar asztali ceremóniarendjének kora újkori továbbéléséről és és a politikai elit hatalmi reprezentációjáról V/1005
1010 PÁLFFY GÉZA ronázások történetéből csupán egy évszázaddal későbbről, III. Ferdinánd 1625. december 8-án Sopronban tartott koronázásáról ismertünk, de az is jóval sematikusabb az 1527. évinél.23 Ferdinánd király 1527. november 3-án, délután 3 és este 8 óra között tartott2 4 koronázási bankettje különleges jelentőséggel bír a kora újkori magyar udvarkutatás szempontjából. A budai királyi vadaspark használatára vonatkozó néhány szerény adatot2 5 leszámítva ugyanis ez ideig ez az egyetlen olyan jelentősebb udvari esemény, amelyet az 1527. augusztus 1-től 1528. március 7-ig Magyarországon tartózkodó2 6 1. Ferdinánd magyar királyi udvarából rekonstruálni tudunk. S bár Szekfű Gyula a 20. század első felében még úgy vélekedett, hogy a székesfehérvári koronázás után „Ferdinánd beült János helyébe a budai várlakba és több hónapon át úgy rezideált ott, mint elődei, más magyar királyok,"27 ez a megállapítás, úgy tűnik, kevéssé állja meg a helyét. Az új magyar uralkodó ugyanis koronázása előtt szeptember 1-től október 29-ig valóban elődei székvárosában, Budán időzött, utána viszont november közepétől Tatát érintve (nov. 18.) az egész telet (nov. 19-jan. 27.) — talán Szapolyaitól tartva — nem az egykori királyi udvarban, hanem a biztonságosabbnak tűnő Esztergomban, nyilván Várday Pál érseki rezidenciáján töltötte. Ezt követően az 1528. január 21-re összehívott országgyűlés alkalmával ugyan még néhány hétig (jan. 20-febr. 6.) valóban Budán tartózkodott, nem sok kétségünk lehet azonban afelől, hogy ekkor komolyabb magyar udvartartás kiépítésére kevéssé gondolhatott. Ferdinándnak ugyanis az osztrák tartományok, a magyar és a cseh korona országainak új vezetőjeként ekkor már egyre inkább egy Bécs központú közös udvar létrehozásán kellett gondolkodnia; másra, reálisan nézve, nem törekedhetett. Jól jelzi ezt, hogy még magyar királlyá koronázása előtt, 1527. január 1-én új udvari rendtartást (Hofstaatsordnung) bocsátott ki.28 Bár ez érthetően még csupán német, osztrák és spanyol udvarnokaira, azaz úgymond „német udvartartására" (deutscher Hofstaat) vonatkozott, magyar királykoronázására már ezek népes csoportjával érkezett — mint a kassai követek beszámolója alapján Szerémi György írta róluk: tatásai során, és bocsátotta teljes önzetlenséggel rendelkezésünkre, amiért itt fejezzük ki őszinte köszönetünket. 23 Hiller István: „Sopronból azt írhatom Méltóságodnak..." Külföldi diplomaták az 1625. évi soproni országgyűlésen. Házi Jenő Emlékkönyv. Emlékkönyv Házi Jenő Sopron város fólevéltárosa születésének 100. évfordulója tiszteletére. Szerk. Dominkovits Péter-Turbuly Éva. Sopron 1993. 265.; a rajzra már Fraknói Vilmos is utalt: Franki Vilmos·. Pázmány Péter és kora. II. köt. Pest 1869. 170.: 4. jegyzet. 24 Martinus Georgius Kovachich: Solennia inauguralia serenissimorum ac potentissimorum principum utriusque sexus, qui ex augusta Stirpe Habspurgo-Austriaca Sacra Corona Apostolica in reges Hungarorum, reginasque periodo tertia redimiti sunt. Pest 1790. 5., vö. még Országos Széchényi Könyvtár, Budapest [a továbbiakban OSzK]; App. H. 196. és App. H. 199. (egy egykorú francia és német nyelvű nyomtatvány) 25 Thallóczy Lajos: Lamberg Kristóf I. Ferdinánd király fővadászmestere Budán. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1. (1894) 111-124. 26 Anton von Gévay: Itinerar Kaiser Ferdinand's I. 1521-1564. Wien 1843. oldalszám nélkül. 27 Szekfű Gyula: Magyar történet. III. köt. 2. bőv., teljes kiad. Bp. 1935. 21. 28 Thomas Fellner-Heinrich Kretschmayr·. Die österreichische Zentralverwaltung. Abt. I. Von Maximilian I. bis zur Vereinigung der Osterreichischen und Böhmischen Hofkanzlei (1749). Bd. 2. Aktenstücke 1491-1681. Wien 1907. (Veröffentlichungen der Kommission für neuere Geschichte Österreichs 6.) 100-116.: Nr. 12/I/A.
