Századok – 2004

Történeti irodalom - Messerli Alfred: Lesen und Schreiben. 1700 bis 1900 Untersuchung zur Durchsetzung der Literalität in der Schweiz. (Ism.: Tóth István György) IV/988

988 TÖRTÉNETI IRODALOM hogy ádvent idején engedélyezik a tejtermékek fogyasztását Magyarországon, mert „ott a hal és az olaj igen ritka." Babonákra is fény derül: Simone Matkovich bosnyák világi pap szerint, ha egy ortodox hívő meghintette magát katolikus szenteltvízzel, papjaik késsel levakarták a helyét. Olykor a ferences atyák sem jártak el felvilágosultabban: Andrea Scalimoli da Castellana misszióprefektus ereklyetartóban őrizte a feszületet ördögűzés céljából, Giovanni Battista da Fiorentino pedig olyan „hatékonyan" járt el egy alkalommal, hogy a megszállott emberből távozó gonosz — a szemtanúk állítása szerint — menekülés közben kitörte a templomablakot. A misszionáriusok mostoha körülmények: járvány, éhség és útonállók okozta megpróbáltatás között végezték munkájukat. Gyakran szenvedtek el üldöztetést, rabságot és bántalmazást a protestánsokat támogató erdélyi fejedelemtől, az oszmán hatalomtól vagy az eretnekektől. Olykor csak szerencsével menthették meg puszta életüket. A magyar nyelv elsajátítása, főként az Itáliából érkezett ferencesek számára, nehézséget okozott. Számos javaslatot tettek a kérdés megoldására a Kongregációnak írt leveleikben, közöttük egy év eltöltését a magyarországi szalvatoriánus provinciában, nyelvi szeminárium létrehozását Rómában, mígnem a konventuális ferences rend és a nyitrai püspök iskolát alapított Nyitrán, ahol a nyilvános logikai, filozófiai és teológiai oktatás mellett grammatikai stúdiumot is tervezetek egy, a latinban jártas magyar ifjú közreműködésével. A misszionáriusok többsége nagy műveltségű szerzetes volt, egyik-másik magiszteri, doktori fokozattal is rendelkezett. Andrea Scalimoli da Castellana pedig kézikönyvet adott ki 1644-ben Missionarius Apostolicus címmel a Luther és Kálvin tanítását kevéssé ismerő hittérítők számára, hogy eredményesebben szállhassanak szembe az eretnekséggel. A jelentések fényt vetnek emberi gyarlóságaikra is: a bosnyák ferencesek pénzért gyóntattak és áldoztattak, a lengyel szerzetesek részegeskedtek, az obszerváns ferencesek paráználkodtak — állítólag apácákkal —, négy misszionáriust pedig halmozott bűnnel: bestialitással, részegeskedéssel, gyilkossági kísérlettel és többszörös házasságban éléssel vádolt meg Michele Magych, az antivari érsek vikáriusa. A Hitterjesztés Szent Kongregációja által irányított katolikus missziók tevékenysége a 17. századi Magyarország egyház- és művelődéstörténetének legfontosabb fejezetei közé tartozik. Tóth István György nagy biztonsággal és a tőle megszokott szakszerűséggel kezeli és közli a rájuk vonatkozó roppant gazdag forrásokat. Érdeklődéssel várjuk az újabb kötete(ke)t, mert a jelen munka az 1647. évvel lezárul, címe viszont az 1717-ig terjedő dokumentumok közreadását jelzi. Némi hiányérzetünk csak akkor támad, amikor a borító hátlapjának tájékoztató szövegét elolvasva értesülünk, hogy a gazdag — nem egyszer az eltűnt falvakra vonatkozó — helynévanyag tanulmányozását térképek segítik elő, ám a mappákat hiába keressük, mert azok valamilyen ok miatt kimaradtak a kiadványból. Varga J. János Alfred Messerli LESEN UND SCHREIBEN. 1700 BIS 1900 Untersuchung zur Durchsetzung der Literalität in der Schweiz OLVASNI ÉS ÍRNI. 1700-1900 Az írástudás és íráshasználat svájci áttörésének vizsgálata Niemeyer Verlag Tübingen 2002. 770 ο. A zürichi egyetem oktatója, Alfred Messerli az írástudás és íráshasználat egyik legismertebb európai kutatója, történész és etnográfus egyszerre. Az általa szervezett asconai (monteveritá-i) konferenciák Európa legkülönbözőbb tájairól gyűjtötték össze az írástudás koraújkori elterjedését vizsgáló kutatókat: történészeket, irodalomtörténészeket, néprajzkutatókat, de a művészettörténet, a könyvtörténet és a könyvtártudomány, sőt a nyelvészet és nyelvjáráskutatás művelőit is. Ezek az interdiszciplináris konferenciák, amelyek másik motoija a párizsi École des Hautes Études en Sciences Sociales tanára, Roger Chartier, már nem egyszerűen az írástudás és az analfabétizmus kérdéseit vizsgálták, hanem az írásnak, az írott kultúrának a koraújkori társadalmakban betöltött szerepét. Messerli most ismertetendő monográfiája is ilyen szélesebb értelemben közelít az íráshoz, azt vizsgálja meg, hogyan hogyan terjedt el kétszáz év alatt az írás tudása és mind gyakoribb használata Svácban.