Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Botlik Richárd: Az 1531. évi krakkói alku 579
584 BOTLIK RICHÁRD egyetlen „ütőképes" egyházi főméltóságra, Várday Pálra alapozhatott, aki ráadásul 1527-ben átpártolt Ferdinándhoz. Az erdélyi püspök, Giovanni Statileo nem képviselt komoly politikai erőt, Podmaniczky Imre pedig csupán a koronázás idejére támogatta Jánost, később ő is Ferdinándhoz csatlakozott. A további Szapolyai-párti egyházi főrendek egytől-egyig később nyerték el rangjaikat. Ami a világi méltóságokat illeti, az egyházihoz hasonló körülményeket lehet tapasztalni. A komolyabb politikai erőt képviselő főrendek közül majdnem mindenki Ferdinánd bizalmasai közt található. Batthyány Ferenc 1527-ben átpártolt Ferdinándhoz, Frangepán Kristóf ugyan — szintén 1527-ben — Szapolyai oldalán található, de még ugyanebben az évben meghalt Varasd ostrománál, Nádasdy pedig csak később csatlakozott Jánoshoz. A többi méltóság nagyrészt köznemesi származású volt, vagy csak később kapaszkodott fel a ranglétrán (egyedüli kivétel Werbőczy volt). Ezért volt jelentős esemény, amikor I. János udvarához csatlakozott a nagy műveltségű Brodarics István, és a kiváló diplomata, Hieronim Laski. Kettejük bizalma egyet jelentett az aktív jánosi külpolitika ugrásszerű javulásával (Szapolyai amúgy is szívesen alapozta külügyeit délszláv, vagy más idegen származású, több nyelvet beszélő hívére, mint Frangepánra, Joseficsre vagy Statileora). Mind Brodarics, mind íaski a lengyel udvar nyomására vállalt szerepet János oldalán. Brodarics István ügyében személyesen I. Zsigmond lengyel király járt el János király Krakkóban tartózkodó követénél, Giovanni Statileonál. Brodarics — aki 1526 decembere után sem a bécsi udvarban, sem a pozsonyi Ferdinánd-hű főúri táborban nem jelent meg — emlékirata elkészítése után12 megunta a krakkói tartózkodást, és örömmel csatlakozott Jánoshoz.1 3 Hieronim Laskit, a gnieznói érsek, Jan Laski unokaöccsét egészen más körülmények vonzották János táborába, mint Brodaricsot. Laski — bár ismerte a magyar belpolitikát — korántsem vívódott annyit magával, mint az egykori szerémi püspök. A Syeradz-i vajda újabb trófeákra áhítozott, s ezeket János oldalán hadakozva kívánta megszerezni, vérbeli karrierista, vagy ahogyan Barta Gábor jellemezte őt, „kalandor-diplomata" volt.14 Laskit nem I. Zsigmond király aján-12 A De conflictu Hungarorum cum Turcis ad Mohatz verissima descriptio c. emlékirat 1527 elejére készült el. A krakkói nyomdászat szerepe a magyar művelődésben. Balassi, Bp. 2000. 128. Hopp Lajos: Az „antemurale" és „conformitas" humanista eszméje a magyar-lengyel hagyományban. Balassi, Budapest 1992. 80-81. 13 A már királlyá választott Ferdinándnak a következőket írta Brodarics István döntésének (ti. hogy Jánoshoz csatlakozott) visszavonhatatlanságáról: „Az én ügyeim ekként állanak, amint uraságodnak ezúttal megírom s nagyon óhajtanám, ha ezt a nádornak és a krakkói püspöknek tudomására hozná — a többit az én kedves barátom, és testvérem Statileo úr (ki mint János követe volt jelen a lengyel udvarnál) bővebben el fogja mondani. Meg vagyok róla győződve, hogy lesznek majd olyanok, mint ily dolgokban lenni szokott, kik az én működésemet nem így fogják értelmezni. De az ügy valóban úgy áll, mint azt én uraságodnak megírtam." (ford. Székely Samu) Székely Samu: Brodarics István élete és működése. Történelmi Tár 1888. 235-236. 14 Laski — annak ellenére, hogy több száz kilométer választotta el őt Szapolyai Jánostól, kezdettől fogva feltétlen híve volt az erdélyi vajdának. A Szapolyai- és a Laski-család bizalmas kapcsolata a kezdetekre visszavezethető, Hedvig tescheni hercegnő (Szapolyai János édesanyja) igen sok kedvezményt tett Jan Laskinak, s kettejük szívélyes viszonya rányomta bélyegét később János magyarországi szerepvállalására is. A gnieznói érsek minden lehetséges eszközzel támogatta a Szapolyai-család felemelkedését, s több, a famíliához tartozó aulikus nevelkedett Lengyelországban a főméltóság gondviselése alatt (például Alvisio Gritti történetírója, a dalmát származású Tranquillus Andronicus). A Laski-család
