Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - E. Kovács Péter: Corvin János házassága és a magyar diplomácia 955
CORVIN JÁNOS HÁZASSÁGA ÉS A MAGYAR DIPLOMÁCIA 957 dexre hivatkozik. Az ebben található versben (In conflictu Turcarum) említik, hogy Hunyadi a hadművészetet I. Francesco Sforzatól tanulta.15 Nem szeretnék cinikusnak tűnni, de a korabeli itáliai hadviselést Magyarországon nem sokra lehetett felhasználni. Más kis létszámú zsoldos csapatokkal operálni, mint hadjáratot vezetni, várat védeni, vagy felvonult hadsereggel szemben, a csatamezőn, egy sereg élén állni. Magyarországon erre volt szükség, és nem az úgynevezett „condottieri" hadviselésre. A versírónak kapóra jöhetett Hunyadi nándorfehérvári győzelme, és azzal, hogy I. Francesco Sforzat teszi meg Hunyadi tanítómesterének, nem Hunyadi János, hanem a milánói herceget emeli piedesztára. Banfi érvei engem csak arról győznek meg, hogy Hunyadi minden bizonnyal volt Itáliában, de arra nézve, hogy a Viscontiak zsoldjában harcolt volna, és hogy I. Francesco Sforzatól tanulta volna a hadviselés fortélyait, nem tudott meggyőzni. Az alább felvázolt gondolatmenet sem ad erre a kérdésre választ, de talán egy új szemponttal segíti a jövő Hunyadi-kutatóinak munkáját. Bonfini szövegén túl más forrás nem tesz említést az itáliai katonáskodásról, de mindenképpen elgondolkodtató, ahogy ezt már Balogh Jolán is felvetette, hogy a későbbiekben a Sforzák és Hunyadi levelezésében soha nem történik említés a milánói tartózkodásról.1 6 A hallgatásnak több magyarázata lehetséges. Abban az esetben, ha Hunyadi János a jelzett időpontban valóban a Viscontiak alatt szolgált volna, érthető, hogy később nem emlékezteti erre a Sforzákat. Nem azért, mert a hatalmának csúcsán, rangon alulinak tartotta volna egykori szolgálatát, hanem mert diplomáciailag udvariatlannak tűnt volna, hogy a Viscontiakat fegyverrel kiverő Sforzaknak arra utaljon, hogy ő milyen jó barátságban volt régi ellenfeleikkel. Sajnos a Visconti Levéltár anyagának átnézése után én sem találtam adatot arra nézve, hogy Hunyadi valóban szolgált volna Milánóban. Nem kerültek elő zsoldos listák, pedig ebben az időben ilyeneket a legtöbb városban már vezettek, minden bizonnyal Milánóban is, de ez valószínűleg, hasonlóan más iratanyagokhoz, 1450 körül a Viscontiak levéltárának más egységeivel együtt, elpusztulhatott.17 Az sem biztos azonban, hogy ha Hunyadi Milánóban volt, az említett zsoldos listákon kívül, megemlítették volna a források, hiszen társadalmi rangja ekkor még elenyésző volt. Példát találni arra, hogy magyar nemes a herceggel hosszú idő óta jó viszonyt ápolt. Zrínyi Péter udvari lovagról, az aula tagjáról van szó. Zrínyit a milánói herceg szerette volna szolgálataiban látni, ebben az ügyben többször próbálkozott Zsigmondnál is, eredménytelenül.1 8 Hunyadi korai életszakaszáról nem sok ismerettel rendelkezünk, és mivel az 1430 és 1434 közötti évekről semmit nem tudunk, logikusnak tűnt, hogy Zsigmond kíséretében elhagyta az országot. Az itáliai szolgálat tényét erősíti egy ok-15 Banfi, 268-269. 16 Jolanda Balogh: Contributi alla storia delle relazioni d'arte e di cultura tra Milano e l'Ungheria. Buda, 1928. 50-51. 17 Storia di Milano VI. Milano, 1955. 265-315. Il ducato Visconteo e la Republica Ambrosiana 1392-1450. 18 Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301-1457. I. Bp., 1996. 503. Zrínyi Péter (1408-1440) udvari lovag az aula tagja 1421-ben. Luigi Osio: Documenti Diplomatici tratti dagli archivi milanesi. III/L Milano, 1872. 79. sz. 1432. 03. 16. Milánó. A herceg levele Nicolao Guerrerio de Tertiis-hez és a piacenzai tanácshoz.
