Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Horváth Richárd: A Felső Részek kapitánysága a Mátyás-korban 929
A FELSŐ RÉSZEK KAPITÁNYSÁGA A MÁTYÁS-KORBAN 937 régió felett rendelkeztek valamiféle joghatósággal. Csakhogy nem szabad megfeledkeznünk e megyék ispánjairól, megyei hatóságáról sem. Ok vajon miként vették tudomásul az esetlegesen felettük rendelkező kapitány jelenlétét? Nos, forrásaink tükrében ilyen hatásköri ütközés aligha valószínűsíthető, mégpedig két okból kifolyólag. Egyrészt, bár e kérdésről a következő fejezetben még bőven esik szó, a Felső Részek kapitányai kizárólag királyi csapatok, illetőleg királyi városok által kiállított hadak felett gyakoroltak parancsnoki jogokat. Jelenleg mindössze egyetlen oklevelünk utal arra, hogy megyei kiállítású csapat lett volna a kapitányok által vezetett seregtestekben.4 0 Ilyesformán területi hatáskörüket nem a megnevezett megyék feletti, az ispánihoz hasonlatos, de annál mégis kiterjedtebb joghatóságként érdemes értelmeznünk, hanem inkább egyfajta „bevetési parancsként". Az uralkodó azzal, hogy a kapitány számára bizonyos számú megyét megnevez, megállapítja azt a területet, ahol kapitányi jogaival élhet, a királyi csapatokat bevetheti, irányíthatja, ennélfogva a megyék vezetésével kapitányainknak nem sok dolga akadhatott. Van még egy indok, ami legalább részben kizárja, illetve nagyban leegyszerűsíti a megyésispánok és a Felső Részek kapitányai közti ellentéteket. Ez pedig az az eset, amikor maguk a kapitányok viselték egy vagy több, a kapitányságuk alá tartozó megye ispánságát. Erre az általunk ismert majdnem mindegyik Mátyás-kori személynél, aki betöltötte a Felső Részek kapitányi tisztségét, találhatunk példát. Az 1458 tavaszán kapitánykodó Rozgonyi Sebestyén ugyanazon esztendőben Sáros megye ispánja volt. 1460-1461-ben Upori Lászlót Ung megye egyik alispánjaként látjuk viszont.4 1 Szapolyai Imre, aki 1460-1463 között lép elénk a Felső Részeken kapitányként, 1462-1485 között Szepes, valamint 1461-1482 között Sáros megyék ispánja volt.4 2 1464-ben Dengelegi Pongrác András szerepel Felső Részek kapitányaként néhány hónapig, s ekkor — és csak ekkor — ő volt 40 1460 nyarán Szabolcs megye kért a Felső Részekre vonulás alól mentességet, de válaszában a király ezt elutasította. Cum igitur nos huic exercitui, a quo vos remitti postulabatis, personaliter interfuimus, prout petebatis, ab eius ingressu vos ad presens remittere non possumus, sed pro expeditione tante rei vos universaliter in eodem adesse volumus. DL 88351. (Eszterházy cs. hercegi lt. 98-H-102.), valamirit DL 88354. (Eszterházy cs. hercegi lt. 74-R-l.) A zichi és vasonkeoi gróf Zichy család idősb ágának okmánytára I-XII. Szerk.: Nagy Iván - Nagy Imre - Véghely Dezső - Kammerer Ernő - Lukcsics Pál. Pest, Budapest, 1871-1931. (a továbbiakban: Zichy) X. 109. Ez utóbbi oklevélben épp azt hagyja meg Mátyás Várdai Miklósnak, hogy maga maradjon otthon, s...prefatos universes nobiles et alterius euiusvis status possessionatos homines dicti comitatus Zabolch more exercituancium per prefatum fratrem vestrum levari facere, et post nos pariter cum eodem fratre vestro mittere debeatis. 41 DL 31743. (Csicsery cs. lt. 28.). DL 31745. (Csicsery cs. lt. 631.) 42 Előre kell bocsátani, hogy késő középkori megyei archontológiánk rendkívül szegényes, így a Szapolyaiak megyésispánságára csak részleges adatokkal rendelkezünk. Ezek közül most csak a hivStalviselésükre utaló első és utolsó ismert dátumot idézem. Szepes: Szentkirályi Gergely és Buzlai Miklós Szapolyai Imre szepesi alispánjai, 1462. I. 11. DF 280843. (Igló v. lt. 77.) - Roskoványi Tamás Szapolyai Imre szepesi alispánja, 1485. I. 10. Iványi Béla: A márkusfalvi Máriássy család levéltára 1243-1803. (Márkusfalvi és Batizfalvi részek) Lőcse, 1917. (Közlemények Szepes vármegye múltjából 9.) márkusfalvi r. 251., Wagner a Szapolyaiak szepesi ispánságát 1465-1487 (Imre) és 1487-1499 (István) közé keltezi. Wagner: Analecta Scepusii III. 219-221. Sáros: Szapolyai Imre sárosi ispán, 1461. IV 2. DL 64380. (Кару cs. lt. 378.) - Sóvári Sós István és Roskoványi Miklós Szapolyai Imre alispánjai, 1482. II. 21. DL 70319. (Szinyei Merse cs. lt. 205.)
