Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Pálosfalvi Tamás: Rozgonyiak és a polgárháború (1440-1444) 897
A ROZGONYIAK ÉS A POLGÁRHÁBORÚ (1440-1444) 927 János-fiak pozícióján. A teijeszkedés anyagi hátterét, mint azt megpróbáltuk bizonyítani, Ciliéi Ulrik biztosította, és ha arra gondolunk, hogy maga Simon püspök is igyekezett biztosítani a hatalmas gróf jóindulatát, egyáltalán nem lehet kizárni, hogy Rénold pártváltása is Rozgonyi Simon hallgatólagos jóváhagyását élvezte. Figyelemre méltó az a passzivitás, amellyel Ulászló 1444 előtt a János-fiak gátlástalan és a saját hívei rovására folytatott expanzióját figyelte. Érdemes továbbá megjegyezni, hogy Giskra a püspök haláláig egyáltalán nem nyúlt az északkeleti Rozgonyi birtokokhoz, és, ami még különösebb, nem foglalta el Szepesvárat, egyetlenként a szepesi várak közül, holott az kizárólag az Ulászlóhoz hű Simonfiakat illette. Ennek fényében talán nem túlzás azt állítani, hogy Simon püspök unokahúgának összeházasítása Giskrával sem annyira az ország javát, mint inkább a Rozgonyi család érdekeit volt hivatva szolgálni. Bonyolultabb kérdés ilj. Jánosé, aki az egész család leggyengébb láncszemének tűnik, jóllehet a helyzete, birtokai fekvésénél és jellegénél fogva, kétségtelenül a legnehezebb volt. Bár csak egyetlen, igen halvány nyom utal rá, feltételezhető, hogy gazdag uradalmait Simon püspök szerette volna biztosabb kezekben, vagyis a saját birtokában tudni, és ez kergette ifj. Jánost a János-fiak karjaiba. Ha a polgárháború végén az egész család szemszögéből vizsgáljuk a kérdést, azt kell megállapítanunk, hogy az 1440-től alkalmazott stratégia, akár egyeztettek, akár nem, bevált. Ekkor a három ág kezén volt érintetlenül mindaz a vagyon, amellyel az induláskor rendelkeztek, és ezekhez járultak még azok a javak, amelyeket a János-fiak Rénold házasságával, ill. hódításaikkal szereztek. Gyökeresen módosultak viszont a családon belüli erőviszonyok. Ifj. János, akinek a polgárháború végén már valamennyi birtokában osztoznia kellett rokonaival, elvesztette politikai súlyát. Ettől kezdve reménytelenül próbált egyensúlyozni a két másik ág között, és minden igyekezete arra irányult, hogy legalább egy váruradalmat biztosítson magának, amelyen senkivel nem kell osztoznia.212 Tisztséget se Hunyadi kormányzósága alatt, se később nem kapott, és ugyanez a sors várt utódaira is. Nem így a másik két ág tagjai. Rozgonyi György és Sebestyén, köszönhetően Pozsony és Nyitra megyei uradalmaiknak, különösen pedig a pozsonyi vár és Nagyszombat város birtokának, továbbra is az ország legszűkebb politikai elitjének tagjai maradtak, akárcsak a János-fiak, akik a szó szoros értelmében beverekedték oda magukat.21 3 Hosszabb távra kitekintve viszont azt látjuk, hogy a legsikeresebben a leghátrányosabb helyzetből induló János-fiak politizáltak. Abban, hogy ez így alakult, elszántságukon és befolyásos támogatóikon kívül már a történelmi szerencse forgandósága is szerepet játszott. Bármily furcsa is, Ulászló váratlan halála a Jánosfiaknak a legjobbkor, a Simon-fiaknak viszont a legrosszabbkor jött. Ez a fordulat, és V László királyságának elismerése egy csapásra relativizálta az Ulászló mellett tett szolgálatokat. Simon püspök halála után elvették Györgytől az országbíróságot, az igazi katasztrófát azonban Sebestyén török fogsága jelentette 1448-ban. 212 Úgy tűnik inkább az önálló nagybirtokosi, „várúri" státus megőrzése, semmint a Jánosfiakkal szembeni olthatatlan gyűlölet indokolta ifj. János törekvését, hogy a birtokok fele helyett legalább egy várat egészében akart: DL 13735. 213 Engel i?: A 3. jegyzetben idézett mű 23.
