Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Pálosfalvi Tamás: Rozgonyiak és a polgárháború (1440-1444) 897
A ROZGONYIAK ÉS A POLGÁRHÁBORÚ (1440-1444) 917 szeptemberi kényszerű elpártolásával, mindenesetre Rénold hangsúlyozta, hogy egészen addig folyamatosan hú maradt Ulászlóhoz. Esküjét a kor szokása szerint a keresztre és szentek ereklyéire tette le, Krisztus, Mária és az összes szentek előtt ígérve, hogy a királyt minden ellenségével szemben segíti, ha nem, becsületét és hitét veszti. Pozsony ostrománál azonban már nem találkozunk vele, és amikor 1442 őszén ismét felbukkan, már egyértelműen Erzsébet párthíve. Annak első kétségtelen jele, hogy Rénold átállt Erzsébethez, 1442 szeptemberéből származik. Bizonyos viszont, hogy ekkor már jóideje szakított Ulászlóval. Amikor ugyanis az utóbbi időpontban fivérével, Osváttal együtt ígéretet tesz Csép fortalicium átadására, egyben kötelezi magát, hogy a továbbiakban tartózkodni fog Ulászló magyar és lengyel király híveinek zaklatásától.14 0 1442 szeptember előtt tehát már sor került ilyen konfliktusokra. A vár építésének idejére csak a denuo szó utal, és azt is megtudjuk, hogy az építkezés Rénold és Osvát saját költségén történt. Fennmaradt egy cseh nyelvű salvus conductus, sajnos datálatlan, amelyben Rénold a Gersei Pető fivéreket biztosította arról, hogy felkereshetik a testvérét (nyilván Osvátot) Csép erősségben. A levél nyelve ugyancsak arra enged következtetni, hogy a várat Erzsébet-párti helyőrség védelmezte.14 1 Sajnos a többi erőszakkal vagy más módon megszerzett birtok nem szolgáltat további adatokat a pártváltás idejének meghatározásához. Sárvárt 1443 januárban, Zalavárt februárban, Tapolcát júniusban, Komárt 1441 után, ismeretlen időpontban említik Rozgonyi Rénold, ill. Osvát és János birtokában, de egyik dátum sem a megszerzés időpontjára vonatkozik. Mikorra tehető ezek után Rénold pártváltása? Úgy tűnik, hogy a dolog mögött komoly politikai erők összjátékát kell keresnünk. Figyelemre méltó, hogy 1441 szeptemberében Giskra, szokásával ellentétben, nem ejtette foglyul Rénoldot, és Varannót sem foglalta el tőle. A dolog egyetlen logikus magyarázata az, hogy Ciliéi Ulrik most viszonozta azt a szívességet, amelyet Simon püspök és Rénold tett neki Ulászló fogságából való kiszabadulása idején. Itt azonban nem állt meg: alighanem az ő befolyását kell látnunk abban, hogy Rénold elnyerte a néhai Garai Miklós nádor és Ciliéi Anna leánya, Dorottya kezét. Aligha szorul bizonyításra, hogy Rénold korát és társadalmi állását tekintve ez a házasság a vőlegényre nézve volt hízelgő. Ciliéi oklevelében, amelyben Traburg várát kötötte le Rénoldnak, egyebek mellett azzal indokolta adományát, hogy a magyar bárófi iránt annak ifjú kora óta különleges szeretettel viseltetik.142 Az érzelmi kapcsolat kialakulását az idős Zsigmond udvarába kell tennünk, ahol Rozgonyi talán Ciliéi keze alatt töltötte „apródéveit". Ciliéi Ulrik és a János-fiak baráti kapcsolata később is adatolható,14 3 a gróf 1442. feb. 10.), ill. in descensu campestri regali prope civitatem Posoniensem (DL 88178, 1442. feb. 13.) keltek. Rénold címei alapján az oklevél mindenképpen 1442 elejére teendő, pontosabb datálása azonban egyelőre nem lehetséges. 140 DL 92936. Mindenképpen figyelemre méltó, hogy Osvát (Rénold személyesen nincs jelen a vár átadásánál), elismeri Ulászló magyar királyságát, amit Erzsébet egyetlen oklevelében sem tett meg. 141 DL 94056. A vár lerombolására tett ígéret nyilván kapcsolatban volt az Ulászló és Erzsébet között 1442 szeptemberében létrejött fegyverszünettel. 142 DL 13590.: „quia nos ipsum Rynoldum a primeuo iuventutis sue flore singulari affeccionis dileecione amplexati sumus" 143 DL 14600., 14604., 14616., 15683., mind 1453.
