Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Pálosfalvi Tamás: Rozgonyiak és a polgárháború (1440-1444) 897
916 PÁLOSFALVI TAMÁS Drugetek, Cudar Jakab, valamint Pálóci Péter és János,13 5 és talán már ekkor id. Perényi János. Csupa Északkelet-Magyarországon birtokos főúr, akik, a Pálóciak és Perényi kivételével, az Anjouk óta alig jutottak politikai szerephez, és minden bizonnyal Ulászlóban látták az újabb felemelkedés zálogát.136 Joggal gondolhatnánk, hogy várakozásaikban csalódtak, mert sem komoly birtokadományokat, sem tisztségeket nem kaptak, ha nem is a király hibájából. Ulászlónak alig volt mit adnia, és azt a keveset is a kulcspozícióban lévő maroknyi báró jutalmazására kellett felhasználnia. A magyarázat azonban nem helytálló, mert Bebek és Perényi kivételével hamarosan valamennyien visszatértek Ulászló pártjára. Inkább arról lehetett szó, hogy a két sikertelen ostrom nyilvánvalóvá tette: Ulászló rövid távon képtelen lesz az ország teljes meghódítására. A király a pozsonyi hadjárat után kénytelen volt hazaengedni lengyel csapatainak egy részét, és ezzel mintegy kiszolgáltatta magyar híveit Giskra expanziójának. A Kassa alatti kudarc, Giskra főkapitányi kinevezése, majd Pozsony sikertelen ostroma így új erőt öntött a királyné pártjába, egyben erodálta Ulászló táborát. Bizonytalan, hogy a két Rozgonyi, ifj. János és Rénold átállása Erzsébet táborába szintén a felvidéki eseményekhez kapcsolható-e. Rozgonyi ifj. János elpártolásáról, amely 1441 legvégére tehető, a királyné leveléből értesülünk, aki biztosította Jánost, hogy ha kitart elhatározása mellett, ugyanolyan jutalomra számíthat majd, amilyet egykor az apja kapott Zsigmond császártól.13 7 Ez arra utal, hogy ifj. János kevesellte jutalmát, és az értéktelen megyésispánságnál többre vágyott. Rozgonyi Rénold esete ennél lényegesen komplikáltabb. 1441-ben akkor látjuk utoljára, amikor Giskra nyomására kénytelen Erzsébet oldalára állni. Úgy tűnik azonban, hogy meghódolása éppolyan színlelt volt, mint ifj. Istváné. Másképp aligha volna elképzelhető, hogy három hónappal később Ulászló jelentős adományban részesíti. Az pedig még kevésbé, hogy ezzel párhuzamosan nógrádi, honti, és valószínűleg hevesi ispánná nevezi ki.13 8 A Likava adományáról szóló oklevél már a királyi sereg táborában kelt, és valószínű, hogy ekkor még Rozgonyi Rénold is Ulászló oldalán tartózkodott embereivel. 1442 folyamán egy csupán évi kelettel ellátott, az utolsó kiadás óta elveszett oklevélben ünnepélyesen megerősítette 1440 nyarán Ulászlónak tett hüségesküjét.13 9 Ez talán kapcsolatban lehet 135 Zichy IX. 40-41. 136 Engel Pál: A nemesi társadalom a középkori Ung megyében. (Társadalom és művelődéstörténeti tanulmányok 25.) Budapest 1998. 100-101. 137 DL 24823. (1442. jan. 4.): „si constantem animum gerenda in illo perseveraveris proposito quemadmodum promisisti, eciam et nos similibus premiacionibus quibus fidelis noster páter tuus per carissimum genitorem nostrum dominum imperatorem sublimatus fuerat te extollemus et generose prosequemur" 138 Nógrádi és honti ispánságára, amelyet Szécsényi Lászlóval közösen viselt, 1441. dec. 21-ről és 1442. jan. 9-ről vannak adatok (Engel P: Archontológia I. 138., 158 ). Maga Rénold nógrádi és hevesi ispánnak címezi magát az alább említendő, csak évi kelettel ellátott oklevelében (1. a következő jegyzetet). Az adat, mivel már Katona is másolat alapján közölte, nem teljesen megbízható. Tény ugyanakkor, hogy a hevesi ispánok sorában éppen 1441. szept. és 1443. jan. között lyuk van (Engel P: Archontológia I. 135.) 139 Katona XIII. 208-211. Az oklevél hadjáraton kelt, de valószínűleg nem a király Pozsony alatti táborában. Az in descensu meo exercituali kifejezés önálló akcióra utal, mert a király környezetében tartózkodó bárók a király táborából keltezték leveleiket. Vó. pl. Ország Mihály és Lévai László okleveleit, amelyek in descensu regali exercituali campestri prope civitatem Posoniensem (DL 88177,
