Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Pálosfalvi Tamás: Rozgonyiak és a polgárháború (1440-1444) 897
A ROZGONYIAK ÉS A POLGÁRHÁBORÚ (1440-1444) 909 moly adományokat ígértek neki, ha számukra tartja meg a várat. Pálóci leveléből világosan kiderül, hogy a főkancellár a király tudta nélkül is állított ki oklevelet, és adománylevélhez nem a királyon, hanem rajta keresztül vezetett az üt.7 7 A Ciliéi Ulrik kiszabadulásában játszott sajátos szerepét egyebütt már elemeztem.78 Simon püspök mindazonáltal nem érdemtelenül került kulcspozícióba. Láttuk, hogy ő tette a legtöbbet annak érdekében, hogy Ulászló valóban elfoglalja a magyar trónt, és egészen a várnai csatatéren bekövetkezett haláláig nemcsak kancellárként, hanem hadvezérként is szolgálta uralkodóját. Résztvett 1441 tavaszán Ulászló dunántúli hadjáratában,7 9 Giskra elleni hadjáratairól pedig még lesz alkalmunk szólni. Simon püspök két fivére közül Györgyről viszonylag kevesebbet tudunk. Mindenesetre az a tény, hogy az 1441 tavaszi hadjárat után közvetlenül ő lett az országbíró,8 0 és az is maradt Ulászló haláláig, mutatja, hogy élvezte a király bizalmát. 1441 szeptemberében Ulászló és a rendek a fivérével, Simon püspökkel és más bárókkal együtt őt bízták meg az Erzsébettel folytatandó tárgyalások vezetésével.8 1 Gyanítható, hogy országbírói hivatalából adódóan inkább Budán tartózkodott, így a pozsonyi és nyitrai birtokok, mindenekelőtt pedig a pozsonyi vár és Nagyszombat biztosítása a harmadik testvérre, Istvánra várt. О volt a legnehezebb helyzetben, hiszen Erzsébet egészen a haláláig Pozsonyban tartotta főhadiszállását, és érthetően zavarta, hogy a fontos vár nincs a kezében. Először, a fegyveres konfliktus kirobbanása után,82 mégsem a pozsonyi vár, hanem Nagyszombat elfoglalásával próbálkozott. Itt Ulászló parancsára Ország Mihály és Pálóci Simon sietett Rozgonyi segítségére, és sikerült is felmenteniük a várost.8 3 77 DL 55228. A levél annyira tanulságos, hogy nem lesz haszontalan egészében idézni. Címzettje Kállai János: „Nobilis vir fráter noster dilecte, ecce die hesterna de Zenthpeter quidam familiáris noster ad nos venit et dixit, quod ille nuncius Wanch vocatus castellani de Mwnkacz cum ipso Thisyam circa possessionem Lwncz vocatam transfretasset, qui nuncius retulit eidem, quod ipse fuit Bude et haberet litteras episcopi Agriensis et palatini super eo, quod castellanus castri Mwnkacz nobis nequaquam Castrum remittere deberet, sed ipsis tenere et reservare, et ipsi eidem castellano bona et possessiones sufficienter dare promisissent, et quod interim donee ipse ibi Bude stetit semper in mensa episcopi et palatini mansit, ita quod semel unus invitavit et alia vice alter, ideo petimus vos, quatenus in factis nostris ipsis nichil manifestare velitis, пес eciam aliis in quibus non essetis certus et confissus, poteritis tarnen domino nostro regi suomodo narrare, et si videbitis factum nostrum ipsos impedire, et si litteras ab episcopo habere non poteritis, petatis a domino nostro rege sub sigillo regni Polonie. Ex Wyhel in festo beati Michaelis archangeli, anno 1440. " 78 Pálosfalvi: Cilleiek és Tallóciak 55-56. 79 DL 13619. (1441. ápr. 18.): „domino Symone episcopo... in presenti nostro exercituali progressu cum ampla gentis quantitate ubique nobiscum procedendo, eciam has superiores (!) regni nostri partes quas rebellium metus a fide nostra averterat, captis plurimis castris et fortaliciis signanter humanitate et actibus consilioque et auxilio ipsius Symonis episcopi in nostram redire coegimus obedienciam" C. Tóth Norbert: Oklevelek Simontornya középkori történetéhez (1264-1543). In: LK LXXI (2000) 93-127., 106-109. 80 DL 92920. (1441. máj. 20.) 81 Gr. Teleki József: Hunyadiak kora Magyarországon. X-XII. Okmánytár. Pest 1853-1857. (A továbbiakban: Gr. Teleki J.: Okmánytár) X. 104-108. 82 Augusztus 4-én már kihirdetve a generalis exercitus: DL 13574. 83 Hazai Okmánytár. Codex diplomaticus patrius Hung. I-VIII. Kiadják: Nagy Imre, Stummer Arnold, Ráth Károly és Véghely Dezső. Győr, Budapest 1865-1891. VII. 459^63 (1441. ápr. 2.): (Ország Mihály és Pálóci Simon) „per nos ad civitatem Tirnaviensem erga manus ftdelis nostri magnifici Stephani de Rozgon comitis Posoniensis habitam, que Ulis partibus circumquaque emulo-
