Századok – 2003

TANULMÁNYOK - Orosz László: Népiségkutatás a nemzeti érdekek ütközőpontjában. A két világháború közötti tudománypolitika Fritz Valjavec és Mályusz Elemér kapcsolatában : 43

NÉPISÉGKUTATÁS A NEMZETI ÉRDEKEK ÜTKÖZŐPONTJÁBAN 87 rés, hogy tízévi megfeszített és jóhiszemű munkát emberek egy bizonyos csoportja semmisnek nyilváníthat, mert ez így jobban belepasszol az ő kis ügyleteikbe és hangulatkeltésükbe. Az effajta manőverek tekintetében azonban megnyugtató azt látni, hogy a magyar történeti kutatásnak egy olyan megvesztegethetetlen sze­mélyisége, mint Ön, igazságot szolgáltat a könyvnek."15 9 Az udvarló megjegyzés ellenére Valjavec tökéletesen tisztában volt azzal, hogy a magyar történetírásnak mind a hivatalos, mind pedig az oppozícióban lévő körei, s köztük maga Mályusz, árnyalatnyi eltérésekkel ugyan, de megegyező vé­leményt alkottak a németség délkelet-európai kultúrhatását aránytalan mérték­ben felnagyítani igyekvő német népiségtörténet-írás megítélése terén. A nemze­tiségi kérdés értelmezésében hivatalosnak tekintett felfogás — ti. a Szekfű Gyula tanulmányaiban és a Magyar Szemle160 cikkíróinak tollán kikristályosodott né­zetrendszer — ellenében Valjavec kényszerűen apellált a szintén ellenvéleményét hangoztató Mályusz empátiájára. Ha ugyanis munkája Szekfű részéről pozitív felvételt nyert volna, űgy ezt az adut bizonyára megcsillogtatja a rivális kolléga előtt, mint ahogy már korábban is úgy próbálta saját eredményeinek akceptálha­tóságát sugallni, hogy épp Szekfűvel fenntartott viszonyát igyekezett bizalmas közeliségűnek beállítani.16 1 Ez a taktikai húzás azonban a megváltozott körül­mények közepette már nem volt járható út. A kapcsolat Szekfűvel az évek során elhidegült, a levélváltások megritkultak, s a Kultureinfluß-munka fogadtatása Szekfű részéről (egy rövid levelezőlap jelentéktelen utalása, 1940. VII. 16.) nemi­gen adott módot a dicsekvésre. Az adott időpontban tehát a Mályusszal fenntar­tandó meleg hangvétel és az ő tudományos ítéletének mérce gyanánt állítása kí­nálkozott helyes eljárásnak. Az eltérő fogadtatás, amely a ,,Kultureinfluß"-tanul­mányokat a 30-as évek elején a két rivális magyar történetíró részéről jellemezte, most is fennmaradt tehát, ám azzal a minőségi különbséggel, hogy míg Valjavec most a népiségtudomány módszereire fogékony Mályusz kedvező (vagy legalább jóindulatúan toleráns) fogadtatásában bízhatott csupán az ezen módszereket kon­zekvensen elutasító (s kapcsolatukat ezért az udvariassági határok minimumára szorító) Szekfűhöz képest, addig az évtized első felében mindez még fordítva jelent­kezett. Akkor a „Magyar Történet" szintézisével tekintélye csúcsához elérkezett szak­tekintély atyai jóindulatáért és segítőkész tanácsaiért folyamodott az akkor még pá­lyakezdő ifjú müncheni, tapasztalván Mályusz nak a feltörekvő új német történetírói irányzat, s személy szerint őellene intézett sorozatos kirohanásait. Szekfűhöz — még 1934-ben — intézett levelében így méltatlankodik: „Amint azt barátilag megtudtam [Váczy Pétertől - O.L.],16 2 Mályusz professzor leereszkedő jósággal górcső alá vette a magyarországi német kultúrbefolyásról készített munkámat. 'Három folyóirat' címmel16 3 egyebek mellett arról ír, hogy 159 Valjavec-Mályusz. München, 1942. V 4. 160 192 7-től, Szekfű Gyula alapító-szerkesztő irányítása alatt, Budapesten megjelenő kulturális folyóirat. Elismert tudósok és mérvadó politikusok által alakított arculatát a szellemtörténeti ori­entáció és a két világháború közötti magyar politikai közgondolkodást alapvetően meghatározó „Szent István-i állameszme" képviselete jellemezte. 161 Vö. Valjavec-Mályusz. München, 1936. IX. 7. 162 Lásd 50. jegyzet, ill. az ezzel összefüggésben föntebb elmondottak. 163 Vó. 18. jegyzet.

Next

/
Thumbnails
Contents