Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Neumann Tibor: Telekpusztásodás a késő középkori Magyarországon 849
» 872 NEUMANN TIBOR A Trencsén megyei Kocsócon például tíz népes és négy elhagyott negyedtelket írtak össze. Vegyük sorra az utóbbiakat. Az első a néhai Gonyczowskyé volt, ekkor az úr majorságához tartozott (arant ad allodium domini); a másodikat utoljára néhai Krssowsky birtokolta, ekkor egy részét két helyi jobbágy bérelte terményjáradék fejében (utuntur in capeciam), a maradék részt viszont szintén az úr részére művelték; a harmadik utolsó birtokosa néhai Struharz Máté volt, ekkor egy helyi jobbágy művelte censusért (utitur in censum)\ a negyedik birtokában egykor a néhai Albertowsky állt, ekkor a felét egy — az összeírásból nem ismert — személy birtokolta censusért, a másik felét pedig három helyi zsellér használta terményjáradékért. A fenti kimutatásból kitűnik, hogy az elhagyott telkek csaknem háromnegyedét census fejében művelték meg. A magas százalékos arány létrejöttében persze a nagy lélekszámú Veszele falunak döntő szerepe van. Itt 67 népes negyedtelket számolhatunk össze, ami 38 jobbágy kezén oszlott meg különböző telekhányadokban. Közöttük helyezkedett el 17 deserta, amelyek közül 11-et helyi, 5-öt ismeretlen személy birtokolt census fejében, egyet pedig a falu közössége használt a szokásos terményjáradék fejében (in metretas frugum, ut habent in consuetudine). Talán érdemes feltenni azt a triviálisnak tűnő kérdést, hogy mi a különbség a népes jobbágytelek és az elhagyott telek között abban az esetben, ha mindkettő külsősége után azonos összegű censust kell fizetni. Az természetesen egyértelmű, hogy az elhagyott telek művelője nem lakott a földjéhez tartozó belsőségen. Fontosabb különbség volt ugyanakkor az, hogy a censusért bérelt elhagyott telek csak bizonyos feltételek mellett illette meg a jobbágyot. Az urbárium üres oldalaira 1542-ben az akkori bolondóci várnagy, Nagy László négy rövid telekhasználati engedélyét jegyezték be.88 Március 15-én például két melcsici jobbágy érkezett a várnagyhoz, hogy tőle egy-egy negyedteleknyi elhagyott földet, tehát külsőséget (quartale deserte terre) kérjenek. László várnagy a kérésnek eleget tett, de a földeket csak a következő két feltétellel engedte át a jobbágyoknak „használatra" (ad utendum): 1. a többi jobbágyhoz hasonlóan fizetniük kell az évi censust, 2. ha valaki a belsőségen épületet emelne és a telekre ülne, a külsőséget kötelesek neki átengedni. A felkért két negyedteleknyi föld ugyanannak a jobbágynak a birtokában állt, a föld bérbe vételére talán napokkal korábban bekövetkezett halála után került sor. Kérdéses továbbá, hogy az évente esedékes bérleti díj vajon csak a készpénzben fizetendő censust jelentette-e, vagy a hozzá kapcsolódó ajándékokat, járadékokat is. A korábban a bolondóci uradalomhoz tartozó, de Buzlai Mózes adománya révén a nagyszombati plébániához kerülő8 9 Rátkóc falu (Nyitra m.) 1520 körüli urbáriuma inkább az utóbbi feltételezésre ad okot. Itt 18 egész telkes jobbágyból nyolcan egyben egy-egy elhagyott telek szántótartozékait is használták, amiért „teljes censust és obventiokat" voltak kötelesek fizetni.9 0 Bár az újkori 88 Marsina-Kusik 59, 64-65. 89 1510: DF 273 427. (Nyitrai káptalan hit. s. n. 3.); 1512: DF 279 998. (Pozsonyi káptalan hit. Protocollum 388.) 90 DF 279 954. (Nagyszombat város. Iratok: Ecclesiastica 2 - Parochialia 2.) „Item octo sunt ex colonis, qui octo desertorum fundorum terras arabiles ut feneta et aliis terris utuntur, de quibus dant integros census et obvenciones."
