Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Neumann Tibor: Telekpusztásodás a késő középkori Magyarországon 849
870 NEUMANN TIBOR Mint említettem, a gimesi uradalomhoz tartozó Kisbélicen az volt a szokás, hogy „ha a telek félig vagy egészen desertává válik", akkor a gazdatiszt a más jobbágyok által bevetett földekből a termény harmadára jogosult.82 Ez kiváló példa az olyan depositiora, amikor a jobbágy nem teljes külsőségét, hanem annak csupán egy részét helyezi le. A jelenség a 16. század első éveiben Kanizsai György ikervári birtokrészén is megfigyelhető. Itt előbb összeírták a negyedtelkes Kis Kelement és Kovács Andrást, majd említést tettek egy-egy olyan deserta negyedtelekről is, amely „Kis Kelemen ugyanazon curiáján" és „Kovács András curiáján" helyezkedett el.8 3 A curia szó jelen esetben külsőséget jelent,84 miként a Garai-Szécsi becsű- és osztálylevélben is: Kubinyi András joggal jegyezte meg, hogy az ilyen in curia lévő pusztatelkeknél a többivel ellentétben nem jegyezték fel az előző jobbágy birtokos nevét.85 Ez teljesen érthető, hiszen a korábbi tulajdonos az a jobbágy volt, akinek a telkéhez a részteleknek tekinthető predium tartozott, valószínűbb azonban, hogy azt terményjáradék fejében nem a részleges lehelyezésre rákényszerült gazda, hanem inkább egy másik jobbágy művelte meg. A bolondóci uradalom urbáriuma A pusztatelkeket illetően az egyik legkiválóbb késő középkori forrás az alsólendvai Bánfi család bolondóci ágának kezén lévő Bolondóc uradalmának (Trencsén és Nyitra megye) 1522-re datálható — sajnos több helyen csonka — urbáriuma.8 6 Ennek egy részében ugyanis nem csak a pusztatelkek számáról és elhelyezkedéséről, hanem aktuális felhasználásáról is pontos képet kapunk. Urbáriumról lévén szó, a jobbágyok neve mellé feljegyezték az általuk birtokolt telekhányadot, amit az adózási alapegységnek tekintett negyedtelekben (quartalis) adtak meg.8 7 A forrás értékét tovább növeli, hogy 1522 után még évekig használatban állt, így a deserták sorsáról több esetben olvashatunk későbbi bejegyzéseket. Az urbáriummal kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy az összeírok módszere az elhagyott telkek terén korántsem tekinthető következetesnek. Amíg a forrás kilenc falu esetében minden elhagyott telekről külön-külön közli aktuális funkcióját, három esetében erre egyáltalán nem törekedett, kettő esetében pedig csak néhány telek kapcsán tesz említést bérletről. Vajon véletlen az, hogy a pusztásodás aránya csak az utóbbi két típusnál tekinthető számottevőnek (50% fölöttinek), illetve hogy ezeken a településeken csak egy kivétellel találkozunk az a-82 Lásd a 36. jegyzetet. 83 DL 36992 (U et С 87-31.) 84 Annak ellenére, hogy a curia inkább a belsőtelket szokta jelenteni (Szabó István -. A középkori magyar falu. Budapest, 1969. 13., 19.), ismeretesek olyan példák, ahol a sessio (ülés) a belsőtelek és a curia a telekgazdaság: az ugróci uradalom 1555-ös urbáriumában például ezt úgy fejezték ki, hogy a jobbágy „a curia sua, in qua sessionem habet" adózott. Marsina-Kusik 193. 85 Kubinyi András: A nagybirtok és jobbágyai (4. jegyzet) 213. Párhuzamként idézi is a Kanizsai György részbirtokain megfigyelhető jelenséget. 86 Marsina-Kusik 41-68. Az urbárium első oldalai sajnos hiányoznak. Az eredeti oklevelet a DF-ben nem találtam meg, a kiadás szerint a pozsonyi káptalan hiteleshelyi levéltárának 22-1-2. jelzete alatt található. 87 Ennek méretét sajnos csak egy faluban közlik: 14 hold.
