Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Neumann Tibor: Telekpusztásodás a késő középkori Magyarországon 849
TELEKPUSZTÁSODÁS A KÉSŐ KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON 865 napján Brogyáni György ezenkívül „testvéri szeretetből" átadott Acél Istvánnak még egy gyümölcsöst, ami egy fél jobbágytelek belsőségét foglalta el, határban lévő külsőség nélkül.6 2 Nyilvánvalóan ez is a Forgách családhoz került. 1525-ben ehhez képest 20 népes jobbágytelket és 18 prediumot találunk, a prediumok közül kilencet a szomszédos jobbágytelek gazdája, négyet-négyet helyi jobbágy, illetve ismeretlen személy (Brogyáni György jobbágyai) birtokolt, az utolsón pedig a már többször említett stepnica állt. Az itt lévő nemesi telken és gyümölcsösön nem osztoztak meg. A különbség tehát egy telek, az allodiumot vagy a sörfőzdét talán az osztatlan nemesi telekhez sorolták. Brogyán esete következésképpen megerősítette, hogy a falun belüli predium (olykor deserta) telkek egyáltalán nem minősíthetők minden esetben pusztatelkeknek, mögöttük sokszor valóban a faluban megszokott egységnél — jelen esetben a félteleknél — többet birtokló jobbágyok census fejében birtokolt résztelkei húzódnak meg. Az is külön figyelmet érdemel, hogy az elhagyott telek belsőségét a földesúr Brogyánban több esetben arra használta fel, hogy saját gazdaságát gyarapítsa. Ezekre a telkekre jobbágy már nem telepedhetett, bérlet fejében csak a külsőséget vehette művelés alá, így a faluban 1525-ben feltűnő prediumok kizárólag külső telki állományt jelentenek! Ha ez az állítás igaznak bizonyul, akkor a gimesi uradalom összeírói 1525-ben nem a telekbelsőségek, hanem a külsőségek leírására helyezték a hangsúlyt. Most már érthető, hogy a predium Stepnycze kifejezésben a szláv szó miért áll birtokos esetben: a szerkezet magyar fordítása a „facsemetekert prediuma", azaz a gyümölcsös az 1518-as forrással megegyezőleg valóban csak a belsőségeket foglalta el, a földesurak 1525-ben csak az ehhez tartozó külsőtelekről rendelkeztek. Összeírásunkban tehát a deserta és a predium kifejezések között az az alapvető különbség, hogy amíg az előbbi csoport belsősége zsellérek által lakott vagy lakhatásra alkalmas, addig az utóbbiak belsőségén lakhatásra alkalmas házak nem, legfeljebb gazdasági épületek állnak. Ha összeírásunkban a predium ténylegesen csak a külsőtelket jelenti, akkor természetesen felmerül az a kérdés is, hogy az előbb tárgyalt in fine elhelyezkedő prediumok esetében valójában nem olyan határban lévő (szántó)földekről van szó, amelyekhez nem tartozik a falumagban belsőtelek? A gimesi uradalom telki állománya 1525-ben A gimesi uradalom tekintetében nem maradt más hátra, mint a birtokolt telekhányad szerint táblázatba foglalni a jobbágyok kezén lévő telki állományt (1. táblázat), illetve hogy kimutassuk a pusztatelkek elemzett típusainak — egymáshoz és az összes telekhez viszonyított — százalékos megoszlását (2. táblázat). Mint említettem, külön kategóriaként tüntetem fel a falu határában lévő prediumokat, mivel ezek művelésének mikéntjéről — hét telek kivételével — nincsen biztos tudomásunk, továbbá azokat a telkeket is, amelyeket nem egy-egy jobbágyot, hanem már eleve egy prediumot követően írtak össze. A házas zsellérek közül csak azt a négyet tüntettem fel a táblázatban, akiket három „elhagyott 62 1518: DL 60052. (Forgách lt.) „quequidem particula pomerii superficiem durataxat fundi unius medie sessionis iobagionalis occuparet".
