Századok – 2003
KÖZLEMÉNYEK - Neumann Tibor: Telekpusztásodás a késő középkori Magyarországon 849
862 NEUMANN TIBOR sorolhatók: az említett Nagyherestényen a „Bélád birtok felőli két pusztatelek"ből csak az egyik fél részesedett. Valószínűsíthető, hogy ezek felhasználása nem különbözött a falun belüli prediumokétól, művelésükért a jobbágyok szintén censust fizettek. A birtokosztályt végző nemesek számára természetesen nem volt fontos, hogy a jobbágyok és a hozzájuk tartozó prediumok közötti kapcsolatot minden esetben következetesen jelezzék. Ennek nyilvántartása természetesen a gazdatisztre hárult. Mivel az in fine elhelyezkedő prediumok ilyetén felhasználását egyelőre nem tudom bizonyítani, az ilyen telkeket az összesített táblázatban külön kategóriába soroltam. Ugyanígy tettem azokkal is, amelyek már eleve a jobbágy prediumad) után, új sorban állnak, mivel itt sem igazolható bizonyosan, hogy ezek ugyanazon jobbágy birtokában álló, de nem közvetlenül telke mellett fekvő pusztatelkek lennének. 5-6. Az újonnan települő jobbágyok/zsellérek és a nemesi telkek Kevés esetről lévén szó, érdemes valamennyit megvizsgálni. Egyedi esetnek tekintendő a Forgách család által a Ludány nembeli Családiak kihaltával adományul nyert dovorányi birtokrész, Falkosdovorány esete. A Családi-jószágok ügyében a pereskedést az 1510-es évek elején zárták le, ekkor kezdődhetett meg a birtok újratelepítése. Osztálylevelünk elkészültekor az összeírok találtak itt két jobbágyot és hat prediumot, amelyből hármat desertának is neveztek. Az egyik jobbágy mellett egy Dorochycz Jakab nevű zsellér „új házat kezdett építeni egy prediumon". Jakab zsellér feltételezhetően a jobbágynál lakott, később azonban nyilvánvalóan telkes jobbágy lett belőle, hiszen 1544-ben a birtokrészen megfordult a népes és a pusztatelkek aránya: ekkor már 5 népes és 3 épületek nélküli deserta telket írtak itt össze,5 2 a Forgáchok telepítő törekvései tehát sikeresek voltak. A többi esetben azonban korántsem újonnan betelepítendő birtokokról volt szó. Mehnyén csak találgatni tudok Kis Ambrus jogállását illetően, akit a forrás egyedülállóan inquilinus predialisnak nevez: talán benne is egy prediumra ültetett személyt kell látnunk vagy netán a prediumot bérlő zsellért?5 3 A lakhelyéül szolgáló vagy általa bérelt telek mindenesetre a falu szélén állt. Ezzel egyenértékű egy velséci — név nélkül említett — zsellér esete is, akit ibidem szóval nem egy jobbágyhoz, hanem egy prediumhoz kapcsoltak. Kisszelezsény esete még érdekesebb. Ferencéknek itt hat, Miklóséknak öt népes jobbágytelek jutott, a különbséget természetesen egy másik faluban kiegyenlítették. Az itt lévő nemesi telket két részre osztották, de a szövegkörnyezetből egyértelmű, hogy erre a nemesi telekre már korábban ráültettek három személyt, akikről a forrás csak azt a megjegyzést tette, hogy itt „telepedtek le és építettek új házakat jobbágyként". Mivel Miklósék részén csak egy újonnan települő volt, engedélyt kaptak rá, hogy mellé egy másik jobbágyot is ültethetnek, ha akarnak.5 4 A szomszédos Szent-52 1544: MOL P 287. (Forgách lt.) 21. csomó, N-108. 53 A jelenséget a falkosdovorányi esettel állítja párhuzamba Oszvald Ferenc, tehát Kis Ambrust új települőnek veszi: Adatok (16. jegyzet) 494. 54 Kisszelezsény, Forgách Miklós része: „Alia directa et equalis medietas curie nobilitaris cessit dominis Nicoiao et Sigismundo, et in porcione eorundem consedit edificavitque domum loco iobagionis Blasius Marthon. Et si iidem domini voluerint, poterit adhuc iuxta eundem alter iobagio con-
