Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Tringli István: A szent királyok szabadsága. A középkori történelmi tudat és a történelem-hagyományozódás sajátosságai 809
A SZENT KIRÁLYOK SZABADSÁGA 825 kása után természetesen többé soha nem emlegették e szabadságokat, Szent István állítólagos szabadságleveléről kiderült, hogy ilyen soha nem is létezett, a második kolozsmonostori egyezség már egy szóval sem említette. [Bölcseletileg ugyan alkalmas lett volna e mindenkinek adott, egyforma szabadság tana arra, hogy kifejlődjék belőle a mai ezredforduló „emberi jogaihoz" hasonló felfogás, de ez nem történt meg sem Erdélyben, sem másutt.] A modern szabadság-fogalom nem a középkori kiváltságokból fejlődött ki, a két felfogás egészen a 19. századig egymás mellett élt, ugyanazt a szót használták mindkettőre, de mást értettek alatta.64 Az erdélyi felkelt parasztok nem léphettek ki saját világukból; szabadság-fogalmuk a középkorvégi Magyarországon elterjedt Szent István vagy a szent királyok szabadsága volt, amit a nemesek szent királyoktól származtatott szabadságából kölcsönöztek, képviseleti elképzeléseiket pedig nem az éppen hogy csak formálódó magyar rendiségből, hanem a székely közösségek régóta meglevő belső rendjéből vették át.6 5 A szent királyok szabadságának eddig három fejlődési szakaszát ismerhettük meg. Kezdetben csak Szent István vagy csak Szent László szabadságát emlegették, az előbbire vonatkozó első adatunk 1181-ből, az utóbbira utaló pedig 1217-ből származik. Néhány évtized alatt a Szent István szabadságaira való hivatkozás egészen elterjedt Magyarországon. A fogalom fejlődésének második lépéseként a két királyszentre együtt hivatkoztak és mindkettejük szabadságáról beszéltek. A tatárjárás után gyorsan terjedt ez a szokás: a szent királyok szabadságának első említése gyűjtésünkben 1256-ból származik. Az új fogalom azonban olyan gyorsan teijedt, hogy néhány évtized alatt már nem törődtek rigorózus használatával. Nem kellett pontosan emlékezni arra, hogy melyik szabadságot adományozta az országalapító, melyiket a lovagkirály. A szabadságok tartalmát modernizálták, majd a később megszerzett kiváltságokat is betoldották a Szent István-i szabadságok közé. Nem szándékos hamisítás történt, egyszerűen a régi kiváltságok némelyikét az Istvánra és Lászlóra visszavezetettek közé számították, erre láthattunk példát az egri egyház jogait felsoroló 1271-es oklevélben. így jött létre a 13. század második felében a szent királyok adta szabadsága harmadik típusa. A kifejezés a másodikhoz képest változatlan maradt, azonban a szabadságok elváltak az azokat valóban adományozó uralkodótól. A szebeni szászok jogainak szent királyok adta szabadsága szerint való értelmezése 1315-ben ehhez a harmadik típushoz tartozik. A fogalmat még mindig viszonylag szűk körben alkalmazták, egy-két kivételtől eltekintve általában 11. századi előjogokról volt szó, amelyek közt néhány valóban a két királyszent valamelyikétől származott. Szent Imre herceget ebben az összefüggésben természetesen nem emlegették, hiszen mint sohasem uralkodó királyfi szabadságokat sem adományozhatott, ha hercegi területén sor került ilyesmire, az a feledés homályába merült. A fejlődés a második és harmadik fázisában is ragaszkodtak azonban ahhoz, hogy csak az igazi szent királyokat, Szent Istvánt és Szent Lászlót értették a szent királyok alatt. IV Béla 64 A modern politikai gondolkodásban van olyan felfogás, ami a privilégiumok kiterjesztésében látja a szabadság lényegét, 1. Aurel Kolnai: Privilege and Liberty. In: uő: Privilege and Liberty and Other Essays in Political Philosophy. Ed. Daniel J. Mahoney H. n. 1999. 65 Demény Lajos: Parasztfelkelés Erdélyben 1437-1438. Bp. 1987. 150.
