Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Tringli István: A szent királyok szabadsága. A középkori történelmi tudat és a történelem-hagyományozódás sajátosságai 809
A SZENT KIRÁLYOK SZABADSÁGA 823 A székely székek 1492-ben levelet írtak II. Ulászló királyhoz, amiben elpanaszolták Bátori István vajda rajtuk elkövetett zsarnokoskodásait. Arra is emlékeztették az uralkodót, hogy ő Magyarország szent királyainak ideje óta megőrzött régi szokás szerint mindig megtartotta a székelyeket jogaikban. Mint arról alább még lesz szó, a székelyek esetében a szent királyok óta fennálló szokások teljesen megfeleltek a szent királyok szabadságaként emlegetett jogokkal. A panaszlevélnek meglett az eredménye, a király 1493 elején leváltotta Bátorít, helyébe pedig Losonci Lászlót és Drágfi Bertalant nevezte ki.5 9 A 14. századtól már olyankor is emlegették a szent királyok szabadságát, amikor valószínűleg tudták, hogy a kérdéses szabadságok nem tőlük eredtek. I. Károly király egy 1315. évi oklevele imígyen adta elő az eseményeket: megjelent előttünk a medgyesi, selyki és berethalmi szászok egy-egy követe, akik előadták, hogy az idevaló szászok egykoron a szebeni szászok közösségének a szent királyoktól, a mi kiváló elődeinktől engedélyezett szabadsága szerint éltek, azonban őket László néhai erdélyi vajda — Kán Lászlóról, Károly király egyik ellenfeléről van szó — elszakította a szebeniektől. László vajda fia, aki magát erdélyi vajdának tartja, szabadságaik ellenére most is ebben az állapotban tartja őket. Mi pedig — folytatta a király nevében kelt okmány — báróinkkal az ügyet megtanácskoztuk, és ezeket a szászokat visszahelyeztük korábbi szabadságuk kiváltságába és egyesítettük őket a szebeniekkel úgy, hogy elődeinktől, a szent királyoktól elrendelt egy és ugyanazon szabadság szerint hadakozzanak, az adót is ugyanúgy fizessék, mint ahogy ezt a szebeni szászok privilégiuma tartalmazza.6 0 A szebeni szászok privilégiuma alatt az Andreanumot értették, amit a szász előkelők mind jól ismertek. A kiváltságlevél másolatát ugyan valószínűleg nem vitték magukkal Lippára, ahol ekkortájt Károly az udvarát tartotta, de erre közismertsége miatt nem is volt szükség. Az Andreanum is régebbi jogokat tartalmazott, ezeket azonban nem vezette vissza Szent István vagy Szent László korára, hanem csak II. Gézára. Ezt a szász követek valószínűleg éppolyan jól tudták, mint a Károly környezetében tartózkodó más szász előkelők, mégis a szent királyok szabadságáról beszéltek. Az oklevél nem nevezte sem Gézát, sem Jeruzsálemi Andrást szent királynak, de a tőlük eredő szabadságot mégis a szent királyokénak nevezte. A városok sem maradtak ki a sorból, ráadásul az erdélyi szászokhoz hasonlóan nem sokat törődtek azzal, hogy szabadságaik valóban a szent királyoktól eredtek-e. A Nagy Lajos kancelláriájában keletkezett formuláskönyv fenntartott egy királyi parancslevelet, amit egy honor-birtokos várnagynak — aki minden bizonnyal annak a megyének is ispánja volt, ahol a vár feküdt — és egy közeli városnak címeztek. Az ebben szereplő elvi kijelentéseket a formuláskönyv összeállítója olyan fontosnak tartotta, hogy gyűjteményébe is felvette, azért, hogy később többször is felhasználhassák. Mivel Lajos, Isten kegyelméből Magyarország új királyának, természetes urunknak elődei és a szent királyok elrendelték, — így az oklevélformula — hogy egyik királyi vagy királynéi város se legyen a várnagyok 59 secundum antiquam consuetudinem, sicuti temporum sanctorum regum Hungarie observatum est... - Székely okit. I. 235., vö. Jakó Zsigmond: Az erdélyi vajdák kinevezéséről. LK 63. (1992). 60 sub una libertate communitatis Saxonum de Cybinio a sanctis regibus progenitorbus nostris illustris regibus concessa... una et eadem libertate a sanctis regibus progenitoribus nostris - ZW I. 315.
