Századok – 2003
TANULMÁNYOK - Tringli István: A szent királyok szabadsága. A középkori történelmi tudat és a történelem-hagyományozódás sajátosságai 809
A SZENT KIRÁLYOK SZABADSÁGA 813 akit az apát a királytól erre felkért — erősítse meg.1 5 1270-ben is Szent István szabadságára hivatkozott a király, amikor az apátság nemrég megszerzett Pozsony megyei, csallóközi Dénesd nevű birtokát is kivette a pozsonyi ispán vagy udvarispánjoghatósága alól.1 6 1347-ben Miklós nádornak a Győr és Komárom megyék számára tartott közgyűlésén bemutatták Pannonhalma ama okleveleit, amelyek arról szóltak, hogy az apátság népei mentesek az ispáni joghatóság alól. Ezek után a nádor megerősítette a monostort minden, Szent István király és más királyok által adott és ráruházott szabadságokban és szabadságok kiváltságaiban,1 7 Az eddigi példák során a Szent István-i szabadságokat mind egy máig meglevő okleveles forrásra, a pannonhalmi alapítólevélre vezették vissza. Két évvel az említett közgyűlés után azonban Vilmos apát egészen egyedülálló kísérletet tett: a hagiográfiai irodalomnak Pannonhalmára vonatkozó részeit próbálta felhasználni jogai biztosítására. Megjelent a fehérvári káptalan előtt, amely egyszerre volt különleges jogokkal felruházott királyi egyházi és országos hatáskörű hiteleshely, és azt kérte, hogy Szent István dekrétumából, legendájából és az egyház jegyzőkönyveiből — amelyeket a káptalan levéltárában őriztek — írják ki azokat a részeket, amelyek a monostor szabadságát érintik. Az apát kérésének csak egy része teljesült. Az ország szokásjoga szerint hiteleshely az őrizetében levő oklevelekből vagy jegyzőkönyvekből csak felsőbb parancsra — azaz a király, a királyné vagy más méltóság utasítására — adhatott ki másolatot, ilyet pedig Vilmos nem hozott magával. Azonban a kérés első része — ami szokatlan, sőt szinte példátlan volt — jogilag teljesíthető, egyszerű megkeresésnek (petitio simplex) minősült. A káptalan Szent István legendájából egy oklevélbe bemásolta a Géza fejedelem halála utáni eseményeket, az apátság alapítását, a somogyi tizedek adományozását és hiteles pecsét alatt átadta az apátnak.18 Pannonhalma addigi Szent István-i szabadságai valóban visszavezethetők voltak az első királyra.1 9 A történelmi emlékezet azonban az évszázadok alatt jócskán átalakult. 1500-ban Győr megye törvényszékén a pannonhalmi várnagy és a választott apát nevében panaszt tettek, mivel a királyi kamarás győri emberei a pannonhalmi vásáron elkobozták tőlük a kereskedésre szánt sót, tették pedig mindezt Szent Márton egyházának Szent István első magyar király és más király urak által engedélyezett szabadsága ellenére.2 0 Az alapítólevélben ilyesmiről szó sem volt, más Szent Istvántól származó 15 immunitatem seu libertatem ecclesie sue concessam a sancto rege Stephano et rege Bela primo innovatam - PRT II. 298. 16 libertatis seu exemptionis populi monasterii Sancti Martini de Sacro Monte Pannonié ab ipso sancto rege Stephano pie et salubriter ab antiquo concessum - PRT II. 333. 17 in omnibus suis libertatibus et libertatum prerogativis ab eodem sanctissimo rege Stephano, aliis regibus sibi datis et indutis - PRT II. 399. 18 pRT j] 402., vö. Gerics József: Krónikáink szerepe a középkori jogéletben. (A váci egyházalapítás krónikás hagyományának kritikájához.) In: Uő.: Egyház, állam és gondolkodás Magyarországon a középkorban. Bp. 1995. 181. Kristó Gyula: Korai levéltári és elbeszélő forrásaink kapcsolatához. Acta Universitatis Szegediensis. Acta Historica XXI. t. 1996. 23. 19 Ez akkor is így volt, ha a szabadságok gyakran emlegetett forrása, a pannonhalmi alapítólevél mai formájában semmiképpen sem származhatott Szent Istvántól, hanem későbbi átdolgozás eredménye, vö. Thoroczkay Gábor: Szent István pannonhalmi oklevelének historiográfiája. In: Möns sacer 996-1996. I. Pannonhalma 1996. 20 contra libertates dicte ecclesie Sancti Martini per sanctum Stephanum primum regem Hungarie et ceteros dominos reges eidem concessas - PRT III. 556.
